Olyan nehez mostanaban az emberekkel. Nem hinnem, h veluk lenne a baj, inkabb velem. Elszigetelodtem?

Én úgy veszem észre, hogy a felnőttléttel jár az elszigetelődés is. Legalábbis ezt látom a környezetemben és magamnál is. Valahogy az ember ilyenkor már kevésbé képes alkalmazkodni, jobban el van foglalva a saját problémáival. Talán sokkal rigolyásabb is lesz :)

Én pl. már nehezen tudok társaságban megmaradni, mert egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki észérvek helyett az "úgy van ahogy mondom, mert szerintem úgy van és az lenne etikailag a helyes, szóval úgy van és kész" világnézettel kommunikál le bármit is. Míg kamaszkoromban lazán lekezeltem, most már egy kanál vízben meg tudnám fojtani az ilyet, egyszerűen már feldühít, hogy mit nem ért meg, ha egyszer sima tényekről van szó és nem teológiai kérdéseket boncolgatunk. Na, maradjunk annyiban, hogy mostanában nem szoktam életreszóló barátságokat kötni :D 30/N