Miért van az, hogy állandóan keresik a társaságom, pedig nem feltétlenül akarom, aki meg állandóan barátokat akar, annak meg nem jön össze?
Én egy olyan egyén vagyok, aki szeret maga lenni, nem igazán keresem az emberek társaságát, nem járok bulikba, stb. Mégis azt veszem észre, hogy állandóan odajönnek hozzám, hosszasan elbeszélgetnek velem, élvezik a társaságom, stb.
De van olyan ismerősöm, aki viszont állandóan barátokat akar magának szerezni, de neki ez meg nagyon nehezen jön össze.
Miért van ez?
Jajjj, hagyjuk már szegénykém, mindjárt megsajnállak! Persze te vagy az áldozat, aki igazi aszociális, de véletlenül mindig vele akarnak barátkozni!
Az, aki kívülről mutatja, hogy "bocsi, én magamban elvagyok" őhozzá nem is nagyon mennek oda! Lehet, hogy valami elveszett baráttalan megtalál mindig!
Ekkora kamut atyaég!
Én is mindjárt megsajnállak! Bele ne haljál!
Ha nem vagy nyitott, mégis hogy a frászba jönnének hozzád az emberek?
Kedves 5ös
Az belső harmóniának számít, hogy leszarom a világot? :D
Kedves 3as
Hát az az érdekes, hogy nem a barát nélküliek találnak meg. Mindig oda ülök le, ahol senki sincs, kerülöm az embereket, de mikor meglátnak, akkor odaülnek és elkezdenek velem olyasmiről diskurálni, ami nem érdekel. Mindig elhivogatnak, holott sose megyek el, nem járok bulikba sem, amolyan magamnak való típusnak tartom magam.
De lehet, hogy mégsem ismerem eléggé magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!