Szakítás egy narcisztikus 'legjobb baráttal', utána hogy kezeljem a dühöm?

Összebarátkoztam egy lánnyal pár éve, amikor éppen elég súlyos önértékelési válságban voltam, és hamar legjobb barátnők lettünk, rengeteg időt töltöttünk együtt, napi szinten kommunikáltunk. Aztán elkezdtem terápiába járni, megerősödni, felismerni, hogy én is szerethető vagyok a hibáimmal együtt, és a barátnőm egyre inkább vissza akart húzni. Próbálta az egómat a sárba taposni, külsőmre- belsőmre mindig voltak félig-meddig vicces, de annál bántóbb megjegyzései, ellenben magát mindig előadta mártírnak. Kezdtem érezni, hogy valami nem oké, megpróbáltam többször megbeszélni vele, hogy nekem mi nem jó, de csak engem állított be bolondnak, és azt mondta, továbbra sem vagyok rendben egyáltalán. Azt nem ismerte el, hogy benne bármilyen hiba lehet. Egy év őrlődés én narcisztikus személyiségjegyekről való olvasás után rájöttem, hogy a mi barátságunkban ő is narcisztikus. Végül nagy nehezen szakítottam vele, de most pedig iszonyatos düh és harag van bennem. Legszívesebben felhívnám beolvasni neki, ami persze tudom, hogy semmi jóra nem vezetne. Mikor fog ez enyhülni? Mit tegyek? Éljem át az érzést, és majd elmúlik?