Hogyan vegyem rá, hogy tudjunk beszélni?

Kilencedikben nagyon jóba lettem egy lánnyal, D-vel aki meg összebarátkozott egy fiú-lány párossal akik legjobb barátok mióta világ a világ. Ők L és ZS. L-lel nagyon jóba lettünk, rettentően aranyos srác, viszont ZS mintha kissé lassabban oldódott volna. Teltek múltak a hetek-hónapok, s most karácsony előtt tartottunk egy kis összejövetelt, ahol mások is voltak (osztálytársak), de ZS csak D-vel volt hajlandó beszélgetni. Egész idő alatt hanyagoltak mindannyiunkat. Azóta mintha emlékezetkiesésük lett volna, ki is vagyok én és pár osztálytársam. D-vel azóta elválaszthatatlanok, ami a mi barátságunk rovására megy. Azóta rám se néznek, nem is köszönnek maguktól, csak ha odamegyek és kikényszerítek belőlük egy nyamvadt ölelést. Egy hete meg egy barátom, E, mondta, hogy D meghívta őt a szülinapjára, de engem nem, csak azért, mert ZS nem akarja, mert nem kedvel.

Nem azt akarom, hogy tönkremenjen hármuk barátsága, vagy hogy elhívjanak abba a hülye buliba. Nekem csak egy értelmes, két EMBER közötti kommunikáció hiányzik a történetből. Miért nem lehet elmondani a problémát szemtől-szembe? Miért kell besz@rinak lenni? (Volt már egy másik lánnyal rá példa, hogy őt is úgy közösítették ki, hogy "titokban" utálták...) Hogyan beszéljek vele erről? Meg szeretném tudni mi a problémája velem. Csak egy magyarázatot szeretnék. Ezért vagyunk emberek, mert meg tudjuk beszélni a dolgokat ha akarjuk. Csakhát itt jön a de! Elhívjam valahova kajálni, vagy mit monjak? A suliban nem akarom ezt elintézni, de nem hiszem, hogy bárhova is eljönne velem kettesben. Mit kéne tennem? Nem akarom annyiban hagyni, mert akkor csak mindenki örlődik.