Hogy bírjak rá valakit helyesírásra?

Az ékezetbe felesleges belekötni, az angol kiosztású mobil billentyűzetekkel jóval körülményesebb egyesével minden ékezetes magánhangzót kikeresni, teljesen megöli a "gépelés" ritmusát és többszörösére növeli az idejét.

A valódi helyesírási hiba (nem félregépelés) vagy a szövegközpontozás teljes hiánya jogos. Azon kívül, hogy megkéred a másik felet hogy írjon érthetőbben, mást nem tehetsz.

Igényességet és intelligenciát árul el az emberről, hogy csak odahány egy félregépeléssekkel teli szöveget a másiknak, vagy esetleg megtiszteli a másik felet (illetve saját magát is) azzal, hogy legalább nagyjából helyesen ír. Az ékezet-hiány a legkisebb, bár nekem is szokta kicsit szúrni a szemem. Nekem is angol a mobil billentyűzet, körülményes az ékezetek előhívása, de magam miatt nem vagyok hajlandó őket hanyagolni. A mobil autcorrect meg néha agyvérzést okoz, de ez végül is egyéni szociális probléma.

Viszont mikor az ember leír ilyeneket, hogy nélkűl, útál meg ilyesmi... na azt nem nyelem le. Attól instant ideges leszek. Mert a legtöbb helyen már elérhető az automatikus helyesírás-ellenőrzés. Könyörgöm, legalább azt használjuk már, ha a seggünk alá van tolva...

Hogyan tudsz rávenni valakit? Sehogy. Puhatold ki, hogy egyáltalán érdekli-e. Ha nem, akkor veszett fejsze nyele. Ha igen, segíthetsz neki tippekkel, kijavítással - ezeket semmiképp se bántón és fellengzősen, hanem jó szándékúan.

Nekem is volt egy diszes haverom, akinek szörnyű volt a helyesírása. Élőben játékosan szívtam a vérét vele (hogy a sértés elejét vegyem, mindig mosolyogva és csak óvatosan, a megfelelő alkalmakkor, nem csak random felhozva)

Írásban pedig elfogadta a segítségem és mindig felhívtam rá a figyelmét, ha valamit elírt. Pár hét alatt egész sokat javult a srác és meg is dicsértem érte. Sőt, azt hiszem még sört is kapott érte, mert büszke voltam rá.

De ha valaki javulni se akar, csak a felelősséget hárítani (mert hogy ő beteg vagy nincs ideje, vagy akármi...)

Másik diszes ismerősömről évekig nem tudtam, hogy az. Tökéletes helyesírása volt. De kegyetlenül sok munkája is volt benne. Rá kifejezetten felnéztem ezek után. Mert ő akarta és tett is érte, és ez becsülendő. Mellesleg példát állít a többi diszes felé is - igenis lehet, csak akarni kell, nem mentegetőzni.

Akkor csak simán igénytelen. Hagyd rá. Viseld el. Jobbat nem tudsz.

Vagy vedd fel a nyelvnáci jelvényed és minden hibáját javítsd kíméletlenül, állandóan. De ez aligha vezet majd ahhoz, amit szeretnél - cserébe valószínűleg letilt a fenébe. :D

Szóval inkább csak engedd el. Jobb híján.

Tapintatosan figyelmeztetheted, de ha nem veszi a lapot, ne erőltesd. Elveszítheted őt.

Egyébként - nem értem, miért nem tudják a pedagógusok megtanítani a diákoknak a -ba,-be -ban, -ben, -se, -sem stb. végződések helyes használatát...