Ez mennyire normális?

Elegem van abból, hogy egy "barátom" (ezek után már nem tudom annak mondani) csak akkor ér rá, amikor az ő problémáiról van szó/hencegni akar vagy mindegy, a lényeg, hogy ő legyen a középpontban. Ha nekem van valami, akkor hirtelen órákra eltűnik, de olyan is volt már, hogy napokra (akkor azt mondta, hogy "ja, bocs, nem láttam, hogy írtál", ez egy idő után kicsit átlátszó duma).

Gondoltam rá, hogy én fújom fel, és tényleg csak dolga akadt, de konkrétan mindig ezt csinálja. Én ezt már nem érzem barátságnak, hogy nekem meg kell őt hallgatni (egyébként szívesen meghallgatom és segítek neki, mert érdekel, legalábbis eddig így volt), de ő meg ezt csinálja. Ez nem barátság, ugye? Nagyot csalódtam benne.