Szerintetek nagyon gáz, ha 27 évesen ilyeneken bőgök?

Egyáltalán nem gáz, sőt természetesnek kellene lennie. Egy szép, normális lelkű ember így reagál, szóval ne akadj ki ezen. Velem is megtörtént fél éve, hogy egy nagyon jó barátnőt veszítettem el, akire még az életemet is rábíztam volna. Miután megszakítottuk a kapcsolatot fel se fogtam, hogy mi is történt valójában. Napokig, hetekig eltartott mire tudatosult bennem, hogy vége és soha többet nem mehetek oda hozzá, hogy kisírjam magam egy bunkó pasi miatt, nem oszthatok meg vele hasznos és haszontalan dolgokat a mindennapjaimról, nem írhatok rá amikor úgy tartja kedvem. Sokszor olvasom vissza a beszélgetésünket és könnybe lábad a szemem, néha sírok is. Nagyon rossz látni ahogy másokra mosolyog és elnéz mellettem, mint egy idegen, mintha nem is léteztem volna. Nem értem miért van az, hogy az emberek egyik napról a másikra elfordulnak egymástól, és utálat villan a szemükben, amikor rád siklik a pillantásuk.

Szívesen ráírnák, de félek már visszavonhatatlan minden. Mindig a büszkeség lesz a legnagyobb távolság két ember között.

Ez természetes!

Nehogy má' ezen aggódj. Kell lenni egy kis emberi érzésnek is.

Nem gáz, vannak érzelmeid ennyi. :)

Viszont engem elgondolkoztatott amit a kérdésed alá írtál. "Valaki" aki nem is biztos, hogy ő (régi barátod). Meg az, hogy elmondani akarsz és nem meghallgatni... lehet valóban nem is rá van szükséged, csak valakire.