Az normális, ha zavarban vagyok a netes barátom előtt?

Eddig kétszer találkoztunk, és mindkétszer, mikor megálltunk szemtől szembe eléggé zavarba jöttem.

Nyár eleje óta beszélgetünk, mindent megosztunk egymással.

Sokat írogattuk egymásnak, hogy szeretlek, meg ilyesmik, de mikor először találkoztunk nem mertem neki mondani.

Ezen én felhúztam magam utólag, és eldöntöttem, hogy mondani fogom.

A következő találkánkon az első ölelés után is nyugtalan voltam, de amint elmentünk a buszmegállótól messzebbre, rendben lett minden. Egészen addig, míg el nem kezdett szakadni az eső. Bementünk egy fedett buszváró alá, és alig bírtam a szemébe, meg egyáltalán rá nézni, mert zavarban voltam, mint a fene😅 A talink végén, mikor vártuk a buszomat, megöleltem, kimondtam az Az Sz betűs szót, és annyira magamhoz húztam, hogy szegény majdnem elesett, mikor elengedtem 😅 Mindketten nevettünk egy kicsit, aztán elköszöntünk.

A buszon állt, de még nem lehetett rá felszállni, aztán néztem, ahogy egyedül áll, egy megállóval arrébb, és nevetséges módon máris el kezdett hiányozni nekem, és legszívesebben odarohantam volna, hogy megint megöleljem. De nem tettem meg, mert féltem, hogy lekésem a buszt/akadályozni fogok vele másokat.

Szerintetek ez miért lehet? Többet érzek iránta, mint barátság, vagy csak azért van, mert ritkán látom?