Hogyan lehetnénk újra jóban?

17/F vagyok, introvertáltnak és pesszimistának tartom magam. Emberi kapcsolatok terén mindig is gyenge voltam, általános iskolában ki voltam közösítve, pont úgy ahogy most is ki vagyok középiskolában. Nem nagyon közeledik hozzám senki, 1 kezemen meg tudom számolni hány haverom van, barátaim nincsenek. Így a meglévőeket próbálom megbecsülni.

A kérdésre térve: még 9.-ben megismertem ezt a fickót. Akkoriban nagyon jól mentek a dolgok, barátok lettünk. Most 11.-es vagyok, és elhalni látszik ez az egész, gondolatban le is fokoztam őt haverrá. Kerül engem, távolságtartó, nem beszél hozzám. És fogalmam sincs miért. Mindketten visszahúzódóak, szűkszavúak vagyunk, szeretjük a metálzenét. Én alapvetően komolyabb témákról szeretek beszélni, elmondom a problémáimat másoknak, és másét is meghallgatom, próbálok együttérezni. Na, tehát szerintem az állhat ennek az egésznek a hátterében, hogy észrevette, hogy az osztálytársaink nagy része állandóan mindenen röhög, hülyén viselkedik, és jól elvannak, boldogok. Mi meg az esetek 90%-ában komolyak vagyunk, problémákról tárgyalunk, gondolkozunk dolgokról, de se boldogabbak nem leszünk ettől, se előre nem haladunk. És így ebből elege lett. Beállt egy haveri társaságba, ami be is fogadta. Megkapta amit akart: hülyéskedtek vele.

De nem veszi észre, hogy gúnyt űznek belőle, kinevetik, meg szórakoznak vele (rossz értelemben). Pont azért nem veszi észre, mert nem veszi őket komolyan. De nem mindig, mert egyszer egy kínos vicc után, amit az újdonsült haverja mondott neki megkérdeztem, hogy "Nem zavar ez téged?" ,és komoly tekintettel felelt, hogy "Nem érdekel, hadd csinálja".

Tehát jelenleg úgy van vele, hogy inkább velük, mint velem. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehetnénk újra jóban?