Barát az ilyen?

Valószínűleg melózik és van egy barátnője ahogy Te is írtad. Az "így-úgy-amúgy" rész az amit akkor fogsz megérteni, ha Te is ebben az életszakaszban vagy. Hasonló cipőben járok én is, mint a Te haverod.

A barátaim többsége 26-28 évesek. Otthon laknak, épp csak elkezdtek melózni és szinglik. Én 31 vagyok, 2 éve házas (11 éve vagyunk együtt a párommal), saját lakás, melózunk, stb.

Hétköznap egyszerűen nem érünk rá. Reggel 7-kor kelünk, full kóma, aztán 8-kor ketté válunk és este fél 7-ig nem is látjuk egymást. Olyankor hazajön a párom, én még intézek pár mailt (sajnos), olyan 8 körül leülünk együtt kajálni, aztán mindig van valami tennivaló. Mosni, teregetni, ruhát hajtogatni, takarítás, pakolás, főzés és hopp, már feküdhetünk is le aludni.

Mások viszont meló után beülnek 1-2 sörre, hazaesnek 9-10 körül vagy később és nem értik, hogy mi miért nem tartunk velük. Szerintük mi mindig együtt vagyunk, hisz együtt lakunk, de ez nincs így. Az együtt töltött idő nagy részében kb. elmegyünk egymás mellett, nincs minőségi idő.

Szerintem még "szerencsés" vagy, hogy hétvégente ráér veled találkozni, mert nekünk akikkel váltva találkozni kell, azok a szülők mindkét oldalról, nagyszülők az én oldalamról, az én baráti köreim (kettő van), a feleségem barátai és amúgy nem lenne rossz néha csak kettesben is elmenni valami programra, vagy csak otthon pihenni, ahol amúgy főzni és takarítani sem ártana.

És akkor még gyerek nincs is. :) De lehet csak mi menedzseljük rosszul az időnket.

Szóval kicsit legyél megértőbb, ha lenne ideje hidd el, hogy többet keresne. Messengeren is van, hogy napokig nem írok vissza valakinek, mert tudom, hogy össze akarom szedni a gondolataim. Aztán eltelik 1 nap, 2 és egyre cikibbnek érzem már és ilyenkor már ezért nem írok vissza. Aztán jó esetben felhívom az illetőt inkább telefonon, rosszabb esetben ő hív el és küld el a francba, félig-meddig jogosan. :D