Muért ilyen iszonyú nehéz vagy lehetetlen normális emberi lapcsolatokat kiépíteni?

Ott kezdem, hogy nem én vagyok a szociális kapcsolatok mintaképe, akinek 5.000.000 barát volt az életemben. Tehát tudatában vagyok a kissé hátrányos helyzetemmel. Nem véletlenül írok ide.

5-8 éve azt vettem észre, hogy iszonyú nehéz normális emberi kapcsolatot kialakítani. Az ismerkedési fázis még ok, elbeszélgetünk, mindenki pozitív, de nagy részénél már látom, hogy nyűg neki az egész.

Az emberek folyamatosan feszültek, semmi nem érdekli őket, egy egyszerű bevásárlás elintézése is komoly stresszforrás sokaknak, amit én nem teljesen értek. Sok embernek megvan a privátszférája, és ennyi. Aki nyíltabb, ő pedig falja az embereket, ált. ritkán elérhető, mert sok kapcsolata van, és azokat menedzseli, de úgy látom, egyikkel sem mélyül el komolyabban.

Azok az emberek, akikkel 5-15 éve beszéltem, jóban voltunk, barátok voltunk, már egyáltalán nem beszélünk. Egy része élettársi, házastársi kapcsolatban, és emiatt mindent és mindenkit lerázott magáról. Egy sima sörözést alig lehet összehozni már.

Nyilván az életkor, a családi helyzet változása is közrejátszik ehhez.

Akikkel ált. kapcsolatba kerülök pedig úgy látom, hogy a pénzért, a státuszért gürizik, nem elfogadó, nem akar kapcsolatot kialakítani, ill. max olyat, ahol elismerik, mert márkás cucc van rajta.

Folyamatos a manipulálás, a hazudozás, az én érdekem mindenek felett felfogás.

Azzal tisztában vagyok, hogy eshetőség az is, hogy csak nekem nem megy, és csak velem nem akarnak az emberek semmit kezdeni, ezt részben megértem, de teljesen nem.

Ennyit változott volna a világ? Húsza éveim végén vagyok, nem gondoltam volna, hogy már ekkor ez lesz.