Miért érzem magam rosszul ha nem beszélünk?
Szóval nekem még egy régebbi iskolámból az osztályfőnökömmel nagyon jó barátságot ápolok.
Azért sokat szoktunk beszélgetni, bár nagyon sokat dolgozik és a munka meg a családja mellett kevés ideje van.
Alapjáraton ha írok neki és csak látja akkor nem szoktam rossz kedvü lenni, mert tudom hogy akkor nincs ideje válaszolni és ő egyébként is egy keresett ember.
Pár napja történt egy olyan dolog velem amit nem tudok feldolgozni és mikor a volt osztályfőnökömmel beszéltem akkor jól hatott rám és úgy éreztem, hogy a beszélgetéssel segít ebben a dologban.
Viszont most hogy nem volt ideje visszaírni, most megint ott tartok hogy semmit nem akarok csinálni.
Igazából egy embernek mondtam el, hogy mi volt, de nem akarom magam sajnáltatni így nem is mondtam el másnak.
A volt osztályfőnököm pedig ezt nem tudja.
És próbálok mással beszélni hogy elterelődjön a figyelmem, de nincs is kedvem beszélgetni velük.
L
Sajnos valószínűleg tényleg nem ér rá. Gondolom, most már másik osztálya van, sok-sok tanulóval és azok gondjaival. És hát sajnos tényleg kötelessége őket előtérbe helyezni, mivel ez a munkaköréhez taratozik.
Lehet, hogy most már másokhoz kellene kapcsolódnod. Az ember életében sokszor kell, hogy elengedjen kapcsolatokat és újakat kezdjen. Néhány kapcsolat megmarad igazán hosszú távra, de azok jellemzően valami kölcsönösséget képviselnek mindkét fél számára.
Ha beszélsz emberekkel a problémáidról, akkor az nem önsajnáltatás. Tényleg szükségünk van arra néha, hogy mások segítsenek nekünk. Végtére is erről szólna a társadalom. Kérdés, hogy segítséget kérsz, tanácsot, vagy csak az érzéseidet szeretnéd kimondani, vagy valóban megoldást keresel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!