Lehetünk még barátnők?

2,5 év után vége lett egy nagyon jó barátságnak. Napi szinten 1-2 órákat beszéltünk telefonon. A gyerekeink egy óvodai csoportba jártak. Szóval tényleg igazán jóban lettünk a csajjal. Egészen az anyáknapi műsorig. Gyönyörű vereseket mondtak a gyerekek. Én amúgy is egy sírós típus vagyok és hát elsírtam magam a meghatottság miatt is (meg még az is rátett,hogy akkor választotta le magát a kisfiam ciciről). Szóval amiért én sírtam az Ő kislánya is elkezdett sírni és nem mondta tovább a verseket. Erre úgy megharagudott rám a csaj,hogy elviharzott a műsor után és 1 hétig hozzám se szólt. Aztán letiltott és le is törölt az ismerősei közül face-en. Én írtam neki smst,hogy most mi van? Erre azt írta,hogy sosem álltam ki mellette ( mindig veszekedett az óvónővel és sokszor nekem is megvolt a véleményem,de kidühöngtem magam,nem pedig nekiálltam az óvónőnek, máskülönben a gyerek issza meg a levét) az óvónővel szemben. Meg, hogy ő mennyi ideget megevett. A vége az lett,hogy május végén kivette a ballagó kislányát az oviból és a ballagásra sem hozta. Azóta nem beszélünk,nem köszönünk. A gyerekeink osztálytársak lettek,tehát napi szinten találkozunk. Én nagyon rosszul érzem magam, örlődöm, hogy hol rontottam el. Szeretném ha megint jóban lennénk. Szerintetek érdemes lépnem a békülés felé? Vagy hagyjam a fenébe? Hibásnak érzem magam amiatt is, hogy nem volt ott a gyereke a ballagáson, megfosztva egy emléktől... bocsi,hogy litánia lett,de nem tudom mit tegyek.