Mi a helyes viselkedés- illetve egyéniségforma annak akinek béna a külseje/adottságai?

Mivel az emberek nagyon is a külső szemüvegén keresztül ítélik meg az embert, és egyfajta viselkedést tarthatnak nagyon megnyerőnek egyik egyénnél (ha megnyerő a külseje), ám ugyanazt a viselkedést akár el is ítélhetik ha számukra taszító, zavaró külsejű embertől látják.

Na most aki nem húzott nyerőszámot a külsők lottóján születéskor, annak milyen lehetőségei vannak e téren?

Például próbáltam "ellesni", "eltanulni" a népszerű, közkedvelt emberek viselkedését, elsősorban lazaságát, határozottságát, engem mindenki imád magatartását és sajnos ezzel elszigetelődtem még jobban, mint akkor amikor felvállaltam a bohóc szerepét (mert bohócra mindig szükség van minden társaságban), mindig kell valaki aki miatt örülhetünk, hogy minekünk jobban megy sorsunk.

A gond az, hogy amint felnőtt éveimbe léptem, meguntam a bohóckodást és elhatároztam, hogy már nem fogadom el ezt a szerepet és követelem ugyanazt a szerepet / rangot egy társaságban amit mások is megkapnak. Ez eddig nem jött össze, látszólag az új határozott/ tiszteletet követelő énem nem tetszetős senki számára.

Ezért elgondolkodtam, hogy vajon létezik olyan, hogy a külsőnk határt szab a lehetőségeinknek. Mármint hülye kérdés, nyilván létezik, hiszen bárkiből nem lehet fotómodell. Ám a kérdésem az, hogy van olyan, hogy van amikor az abszolút max az a bohóc / önfeláldozó / mások érdekeit a sajátja elé helyező szerep, köszönhetően a külsőnek?