Miért van az, hogy ha valaki segítőkész, figyelmes, humoros az előbb-utóbb barátok nélkül marad?

Mivel 21 éves vagyok, így korombeli barátokat keresnék, de sajnos a volt barátaim, mind úgymond le.szartak, miután már nem jött semmi haszon a társaságomból.

Nem gondolok nagy dolgokra. Egy példa mondjuk, hogy már nincs szüksége az időmre, mert barátnője lett. Nincs is ezzel baj, de évente 3-4 közös programot ettől szerintem összelehetett volna hozni. De van olyan is, akivel befejeztük közös tanulmányainkat és ezek után úgy helyezkedett, hogy inkább onnan legyenek új haverok, akiket majd kilehet "használni".

Lehet én látom rosszul meg minden és biztosan hibás vagyok abban, hogy a legtöbb ember nem is érdekel, mert nem tartom arra érdemesnek. Nem tartom magamat se óriási magasságokba, de meg van egy szint és színvonal azért, ami alá nem megyek.

A másik hibám biztosan az, hogy nem tudok új barátokat keresni, új emberekkel ismerkedni és ellazulni. Ami nem is csoda, mert bulikba nem sikerül eljutnom. Lényegében a társasági életem nulla, mióta egyetemista vagyok. Persze ott vannak a rokonok, de az nem ugyanaz és a nagy szerelem se akar beköszönteni.

Van hobbim is, de ott igazán nem lehet ismerkedni. A napjaimat is eltudom tölteni, de vannak nehezebb időszakok, amikor hiányzik a társaság illetve nyílván egy barátnő.

Illetve én is magyar vagyok és a magyarok szeretnek panaszkodni. Én is ilyen vagyok, de félek ez azért is van meg nálam, mert ha ezt elengedném, akkor nem sok mindenem maradna...

Tudom hosszú lett és komoly. Nem tudom van-e ezzel még így valaki?