Mennyire kell illetve mennyire tanácsos magunkévá tenni mások problémáit? Hogyan tartsak határokat?

Egy barátnőmről van szó.Kicsit nehéz a teherbírása,nem jól viseli a második terhességét,véleményem szerint el is hagyja magát.Elhívott párszor segiteni takarításban,főzésben.Ki is fizetik a férjével,mivel nekem jelenleg sajnos nincs is munkám meg többször is igényt tartanak rá és elég sok idő elmegy így.Kérdezte elmennék-e még mondtam igen,hetente néhányszor de nem mindennap,akkor segithetek megfőzni több napra,meg takaritani is.Az a benyomásom,hogy mindenben elhagyja magát, lehet egyedül érzi magát és a férje mikor nincs otthon a saját gazdaságukban -ilyen időszakban összejön a munka akkor még elesettebbnek érzi magát.Tett erre célzást,hogy sötét van,fél.Meg ha ő munkaügyben pár napra külföldre menne ott aludnák-e vagy elmennék-e beszélgetni.Ebbe úgy nem mennék bele,meg nem biztos,hogy minden baj miatt nekem szaladnom kell oda.Arra nagyon rászokhat valaki.Amikor nekem volt/van problémám ő se élte bele annyira magát.Részemről annyi elmegyek segiteni,meghallgatom,de meg van a saját életem.Ha meg lenne saját munkám,a saját életem sinre kerülése elsőbbséget élvez.