Az normális ha már kezdem “megunni” haveromat, akit kiskorom óta ismerek? Van ilyen?

Már első óta ismerjük egymást, nagyon jó barátok vagyunk, de az a helyzet, hogy én már kezdem megunni a panaszkodásait és egyebek...

Gondolok itt pl arra: Állandóan szidja saját magát, hogy ő milyen ronda meg senkinek sem kell, engemet meg ajnároz, hogy milyen jól nézek ki meg hasonlók... Annyira nem érdekel ez engemet..

Bulizni sem lehet elmenni vele sehova sem, mert csendben ül egyhelyben és néz ki a fejéből tőválaszokban válaszol ha kérdezik. Nem beszélget senkivel sem, iszogat magában. Azon csodálkozik, hogy a csaj rám van tapadva, aki bejön neki. Nincsen semmi önbizalma..