Szerintetek is alaptalanul haragudott meg rám a legjobb barátnőm?

Legjobb barátnőmmel 3 éve ismerjük egymást. Hihetetlenül bíztunk egymásban, rengeteg közös élmény van mögöttünk. De már nem beszélünk..ennek ellenére én még mindig imádom és hiányzik.

A születésnapjára szerveztem neki bulit. Sütöttem tortát, vettem ajándékokat, kitakarítottam, kidíszítettem mindent és programokat szerveztem neki. A lehető legjobb napot szerettem volna neki okozni. Este elmentünk egy buliba. A hangulat odafele már nem volt olyan jó, valami jelentéktelenebb dolog miatt. A buliba azt vettem észre, hogy alig hagy nekem teret..Mindig a nyakamba volt kb, és állandóan szólnom kellet, ha egy sarkot arrébb akarok menni. Persze megígértük, hogy figyelünk egymásra, ilyenek. De így nem volt élvezet a bulizás,szabályok között. Barátnőmnek van pasija, és Ő úgy smárolt másokkal nyugodt szívvel, én viszont szingliként alig nézhettem rá egy fiúra...Éjjel úgy döntöttünk, hamarabb hazamennénk és írtunk egy sms-t az ismerősének, hogy jöjjön értünk. Ő 30 percen belül ott volt, az biztos. Én pont akkor belefutottam egy fiúba, és táncoltunk egy keveset, majd ki akartunk menni beszélgetni. Szóltam barátnőmnek. Kimentünk és Ő 4x hívogatott egymás után, hogy hol vagyok. Nem hallottam meg, mivel le volt némítva a telóm. De felvettem amint tudtam, és visszafele indultam. Kb 15-19 percnél nem voltam kint többet. Ő olyan hisztit vágott le...Rám se nézett, és elindult szinte futva a vakvilágba, úgy, hogy végig se hallgatott.. Kifelejtettem egy fontos dolgot az egészből! Gerincsérvvel mentem el, és hihetetlen kockázatokat, áldozatokat vállaltam be az Ő szülinapjáért, bulijáért...Akkora fájdalmaim voltak, hogy csoda, hogy egyenesen tudtam menni. De csak érte elmentem és Ő teljesen leszarta az egészet. Sőt mitőbb, észre se vette. A hazafelé úton hozzám se szólt, rám se nézett. Mivel nálunk aludt, éjjel még összepakolt és reggel az első busszal se szó, se beszéd elment. Végig se hallgatott, nem volt hajlandó megbeszélni a problémát. Mondván ez már nem oldja meg a dolgot. Miért, az segít ha ennyivel nem tisztel meg? Nem érdekelte, hogy a legnagyobb fájdalmaim közepette erőn felül dolgoztam az Ő szülinapjáért... És hogy mennyi mindent kitaláltam. Csak ott hagyott és ennyi.

Rá egy hétre találkoztunk megint. Ismét bulizni mentünk.

Ez a buli tőlem nagyon-nagyon messze volt, kb 90 kmre. De elmentem, teljesen egyedül. Az orvosom szerint csak feküdnöm szabadott volna, olyan állapotban volt a gerincsérvem...kiszakadt. Én 3 busszal mentem el, és mellette sétáltam 6 kmt. Barátnőm azt mondta Ő vonattal jön és sétáljak ki az állomásra, hogy ott találkozzunk... Odamentem nagy nehezen, életembe először voltam abban a városban. Felhívott és elkezdett velem ordibálni, hogy mekkora fogyatékos állat vagyok. Ő nem ott van. Még mindig nem mondott semmi konkrétat, hogy hol van. Legszívesebben rácsaptam volna a telefont. De velem bármit meg lehet tenni... Aztán megtaláltam. Azért küldött el a másvilágra, mert nem tudok ekkora fájdalommal és hátizsákkal átugrani egy kerítésen. És kiderült, hogy nem is vonattal jött, hanem a szülei hozták kocsival, nem tudom miért hazudott. Mivel nem tudtam átugrani a kerítésen, otthagyott. 40 perc volt, mire megtaláltam.. és csak elküldött a fenébe, mert miaz, hogy ez ennyi idő.

Este jött a buli, ott meg kellet ígérnem, hogy senkire se nézek rá, nem megyek pisilni egyedül, csak vele táncolhattam. És csak fikázni tudott. Én mindezt lenyeltem neki, és ennek ellenére próbáltam a legjobb hangulatot teremteni. Mivel color partyba voltunk, ezért mindenki festéket dobált. Én véletlenül összefestékeztem a telefonját, de csak annyira, hogy nem is látszik és semmi baja. Aztán másnap mikor ráírtam, még Ő játszotta a besértődöttet, hogy mekkora szar vagyok..Én mindent lenyeltem neki, de akkor kifakadt belőlem és leírtam neki őszintén, mennyire megbántott..

Szerintetek?