Elfog valaha múlni? Valaki aki hasonló dolgon ment/megy keresztül, hogy tette túl magát rajta?

Különbözőek vagyunk, nyilván van, aki hamarabb túlteszi magát rajta, másnak tovább tart.

Saját tapasztalat: volt olyan barátnőm, akivel nagyon jóban voltunk, és egyszerűen - minden különösebb ok nélkül, bár tény, hogy más, egymástól azért nem túl távoli városba költöztünk - eltávolodtunk egymástól. Ez évekkel ezelőtt volt, máig eszembe jut, kicsit sajnálom, de nem okoz fájdalmat. Ettől függetlenül az első pár évben szomorkodtam miatta, volt, h próbáltam felújítani a kapcsolatot, nem sikerült, ez bántott vmennyire.

Másik: volt egy erős barátság, amelyben nagyon sok volt a veszekedés, szemrehányás stb., és elég rosszízű lett a vége is. Akkor úgy váltunk el, hogy "inkább soha többé ne beszéljünk, mert ez így gáz". Mivel korábban már egyszer megtörtént, és akkor az illető egy hét múlva felhívott, arra gondoltam, h valószínűleg most is így lesz. Nem ez történt. Én nem akartam hívni (nem is tehettem, de erre nem térnék ki). Nos, ezt viszont sokáig fájlaltam, de nagyon sokszor nem is az volt bennem, h fáj a barátság elvesztése, hanem sérelmek jöttek elő, kibeszéletlen dolgok, amik még később is bántottak.

Nem tudom, nálatok milyen módon múlt el(?) a barátság, azt sem, hogy nem lehet-e újra felépíteni, de ha nem, és valóban egy erős barátság volt, ami számodra sokat jelentett, akkor biztos kell egy kis idő, amíg elmúlik a hiányérzet, a szomorúság. De el fog múlni, ahogy jönnek be az új élmények, új emberek az életedbe.