Nincsen egy barátom sem az osztályban! Mit csináljak hogy ne érezzem egyedül magam?

Most vagyok 9.-es ezelőtt pedig előkészítős voltam szóval már 2 éve idejárok , de még mindig nem sikerült beilleszkednem. Két részre van osztva az osztály és a lányok az én csoprtomban elég magyképűek , rettentően előítéletesek mindenkivel, nem szívesen barátkoznék velük , nem is tudok velük közös nevezőre jutni nyilvánvalóan.

A osztály másik részében vannak kb 1-2 akik normálisak és nem olyanok mint a csoportomban, de mivel alig találkozunk velük így ők már rég kialakították a baráti körüket ...

Engem azért ítélnek el mert jól tanulok és emiatt kedvelnek a tanárok, és azt hiszik hogy én benyalok nekik , ezért én sok ember szemében a nyomi stréber vagyok mikor nem , csak egyszerűen könnyen tanulok hálisten, egyébként meg kb 1-2 tantárgy van amit szeretem a többit csak megtanulom, mert muszáj, nem?

A másik dolog pedig a külsőm. Az osztályfőnökömtől hallottam vissza hogy lekövéreztek engem, pedig 160 cm vagyok és 52 kg és sokat sportolok .. Nem hiszem hogy az lennék.

Tisztában vagyok vele, hogy én is elszúrtam dolgokat, mikor megismertem őket akkor biztos voltak elég gáz pillanataim de csak be szerettem volna illeszkedni, összebarátkozni másokkal. Annyiszor kértem ok nélkül bocsánatot ..

Ja egyébként én az a jó tanuló vagyok aki a tudását szereti továbbadni és hozzám bárki fordulhat ha nem megy neki a tanagyag , mindezt azért csinálom , hogy kedveljenek , de sajnos ez átment abba hogy kihasználnak...

Már beszéltem egy pszichológussal a témában, és ő is azt tanácsolta, hogy az ember nézzen először magába, és én ezt minden nap megteszem, és sosem szoktam elkövetni senki ellen semmit , ha mégis valakit megbántok akkor mindig bocsánatot kérek, soha de soha nem vágtam fel a jegyeimmel.

Tudom hogy ez nagyon sablonos hogy jaj én sosem hibázom , de , de beismerem ha igen, de amúgy komolyan nem szoktam senkinek sem ártani, hogy is tudnék, alig beszélek valakivel , ha próbáltam is mindig el lettem küldve vagy bunkón válaszoltak..

Már esélytelennek tartom , hogy legyenek jó barátaim az osztályban, és nyílván nagyon bánt , de nem mehetek be még 3 évig minden nap a suliba úgy hogy sírógörcsöm van annyira egyedül érzem magam. Sulit már nem tudnék váltani mert egyrészt nyilván nem azért jön az ember iskolába hogy családot alapítson hanem hogy tanuljon, másrészt elég necces lenne mert kéttannyelvűs vagyok és ilyen osztály nincs több a városban és osztályozó vizsgát kéne tegyek csomó dologból, és őszintén .. nem akarok..

Szóval szeretnék tőletek tanácsot kérni hogy mit csináljak magammal, mivel töltsem az időt hogy ne érezzem egyedül magam?

17 L