Fiúk! Volt már olyan, hogy lánybarátotokra tényleg csak barátként tekintettek, nem is vonzódtatok hozzá, de ez hirtelen megváltozott?

Igen, van egy ilyen barátnőm.

Amikor még hosszú évekkel ezelőtt elkezdtünk barátkozni, megállapítottam magamban, hogy szép lány ugyan, de nem igazán az én esetem. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban megismertük egymást, egyre többet lógtunk együtt és egyre több közös élményen voltunk túl, úgy fogott meg engem egyre jobban a személyisége.

És mivel a személyisége vonzott, észrevettem magamon, hogy már képes vagyok rá nőként is tekinteni, holott külsőleg még továbbra se épp az én ideálom.

Azelőtt nem hittem ilyenekben, de mióta saját magam tapasztaltam meg ezt, azóta komolyabban veszem az ilyen sztorikat.

Persze most nem kell azt képzelni, hogy fülig szerelmes lettem belé, és azóta kilátástalanná vált az életem, mert soha nem jöhetünk össze, ugyanis erről szó sincs :D Tudom, hogy az ő részéről a legkevésbé sincs felém vonzódás, és egyébként se illenénk össze egy párként, se külsőleg, se belsőleg. Azóta férjhez is ment már egyébként, szóval már csak ezért is tárgytalan a dolog.

Szóval eszem ágába sincs vele összejönni, mindössze képes vagyok rá teljesen más szemmel nézni, mint még a megismerkedésünk elején.

24/F