Hogy szerezzek barátokat?

Eloszor is, kellenek neked egyaltalan baratok?

Az osztalyban, vagy a kornyezetedben csak van valaki, aki hasonlo erdeklodesi koru!

Jarj el valami kulon foglalkozasra, sport vagy hobbi. Azokkal biztos talalsz kozos hangot ;)

szia!

én elég durván beteg voltam egyszer a suliban és ahogy lenni szokott utána az ember mindent máshogy lát

na most velem is ez történt

ugyanúgy éreztem magam addig mint te, és szenvedtem tőle

csak a betegség után rájöttem, hogy erről nem tehetek, nem várhatom el, hogy pont olyan emberekkel legyek egy suliban véletlenszerűen gyakorlatilag összerakva, akik pont olyanok mint én

elfogadtam és többet nem szenvedtem tőle

sőt hálás voltam egyik másik nagyszerű tanáromnak hogy tanulhatok tőle

neked is vannak emberek akikkel jól kijönnél, csak ezek szerint nem ott ahol vagy

azért ez durva amin keresztül mentél, de vigasztaljon a tudat, az emberek 12-22 év múlva is ilyenek ( a kollégáim) és ugyanazokat a gyerekes dolgokat játsszák, mint a lányok, akik miatt minden elromlott

ez egy kicsit engem is vigasztal

ezért szeretnék felmondani sürgősen egyébként mert iszonyatosan kiábrándultam ott mindenkiből

nem lenne neked jó ha nem magántanuló lennél, hanem másik suliban rendes diák?

megkockáztatom, egy pszichológushoz előtte elvinnélek, ha az én lányom lennél, mivel bámulatos hogy ennyire erős vagy és így kijöttél ebből

biztos azonban nem vagyok ebben mert nem vagyok szakorvos

mondjuk nyáron elvinni

aztán megerősödve szeptemberben új suli

hm?

Barátság csak egyenrangú partnerek közt alakul ki.

Te meg túl magasra pozicionálod magad és a többiekre lefelé tekintesz.

Addig amíg egyenlőnek nem tekinted magad a másikkal, nem lesz barátság...

Szerencsére, vagy nem szerencsére még annak a korszaknak a végén vagy ahonnan még van visszaút.Te szereted magad? Elfogadod magad annak ami vagy? Igazából nem tudom hogy mi történhetett röpke egy hónap alatt, de remélem hogy változott valamit a helyzeted.

Ne akarj annyira görcsösen barátkozni, csak beszélgess ha úgy van, aztán majd abból is ki alakulhat a barátság. Ebben a korban még tényleg azon alapszik a barátság (legalábbis a tapasztalataim szerint)hogy kinek mi az érdekeltségi köre, és csak azonos szenvedéllyel élőkkel hajlandók akár csak szóba elegyedni.

Félsz hogy egyedül maradsz? Ez amit letudok szűrni a mondataidból, bár nem lehetek benne biztos.

Az élet egy csupa érzelmi hullámvasút.Még fiatal vagy, és tudom, közhely, meg klisé, meg szép lesz az élet,bla bla, de ezekkel felesleges magad meghazudtolni,mert ez nem igaz. Kerülhetsz más helyekre is, az emberek mindig mindenhol ilyenek. Viszont a kivétel erősíti a szabályt, mondani szokás. Megértem az aggodalmad is, mindenki szeretne magának barátokat, valahova tartozni, vagy valami ilyesmi. Akár barátkozhatsz interneten is, ez is lehet egy megoldás. Ne akarj túl gyorsan felnőni, mert észre se veszed hogy nem is voltál gyerek igazán. :) Járj el olyan helyekre amik a te érdeklődési körödhöz kapcsolódnak. Például ha te szeretsz olvasni, egy könyvtárban találsz barátokat. Persze mivel még kiskorú vagy megvagy kötve a szüleid keze által hogy akárhová is csak úgy járj-kelj, ezért is csak azt tudom mondani hogy nem kell sehová sietned.

Véleményem szerint a pszichológus nem fog sokat segíteni neked. Tüneti kezelést kaphatsz, de utána ugyanúgy érezni fogod ezt az érzést.

Ne akarj olyan lenni mint mindenki.

Egy tinédzser srác voltam, aki egész életében eszközként tekintet az összes barátjára és emberre akit csak ismer. Te még változtathatsz, viszont itt az interneten csak a kulcsot tudják neked megmutatni. Azt, hogy te ezt hogyan használod fel, illetve hogyan tudnád, magadnak kell rájönnöd.