Mikor veszti el egy barátság az értelmét?

Számomra ekkor szokta elveszteni...

Ha a barátság csak akkor marad fenn, ha "én keresem a másikat", ha én nem keresem, onnantól fogva életem végéig is elfelejtene...

Másik példa: mondom neki hogy "fussunkössze valamikor"

Válasz: "huu, nagyon elfoglalt vagyok, mostanában semmiképpen".

Pár nap múlva hívom valamiért, mondjuk rákérdezek: "mi újság": "ááá, ittt vagyok egy haverra', nem csinálok semmit, lazítok"...

Szívet cseréljen, aki hazát cserél..."

Aki fiatalon külföldre megy, ott is szándékozik maradni. Ha pedig ott szándékozik maradni, akkor egészen más perspektívából látja a világot, mint az itthon maradottak. Merőben más gondok, más célok, más hétköznapi harcok kötik le a gondolatait. Hamar kifogy a közös szufla, és nincs miről beszélgetni. Ha magáról beszél, dicsekvésnek hat, ha téged kérdez, panaszkodásnak érzi, amit mesélsz.

Más emberré váltak. De ezért nem szabad haragudni rájuk. Mindenki változik, akár (f-)elismeri ezt, akár nem. nap mint nap új ingerek bombázzák, amik ilyen, vagy olyan irányba fordítják a figyelmét, a gondolatait. Az ő változásuk merőben más irányt vett, mint a tiéd.

Kedves 3-as válaszoló!

Van benne igazság, amit írsz. Én viszont úgy látom, hogyha egy barátság az adott ember életében fontos, akkor azon nem változtat a határ. Való igaz, hogy nehezebb fenntartani az ilyen kapcsolatokat, de ezek is tudnak működni. Ráadásul a külföldön élő személynek is akad problémája, ő is "panaszkodhat", nem csak az itthon maradt fél.

A kapcsolat fenntartásához persze mindkét emberre szükség van. A más célokat sem tartom igazán nagy akadálynak, bár ebben is van valami. Legalább a másik fél tanulhat a másiktól.

Mindent összevetve meg lehet érteni, ha a külföldön élő emberek egy idő után eltávolódnak, bár csak részben. Én biztos, hogy nem így csinálnám, és az embernek csak arra nincs ideje, amire nem akarja. Innentől fogva ez megint csak az ő saruk!

Azt tudom tanácsolni, hogy vesd fel nekik őszintén ezt. Nyílvánvaló, hogy ragaszkodsz hozzájuk és fáj. Ha őszintén felveted nekik, onnantól rajtuk áll, hogyan fognak viszonyulni. Legrosszabb esetben tiszta lelkiismerettel léphetsz ki ebből az egészből, ami fájdalmas lesz, de bízni kell az új kezdetben. :)