Miért nehéz barátokat és szerelmet találni?

Szerelmet nekem azért, mert kisebb a tűréshatárom, mint másoknak. Bár szerintem ez a normális. Nem akarok olyannal együtt lenni, aki nem beszél velem szépen, akinek nem vagyok fontos, aki nem foglalkozik velem, aki megcsal, aki piál, drogozik, stb. Rengeteg ember ilyen kapcsolatban él.

Barátaim vannak, igaz nem olyan nagy társaság. Fiatalabb koromban nagyon társaság volt. De idővel inkább mindenki magával vagy a saját családjával foglalkozik többet.

Én szeretek egyedül lenni, így nem is keresek újabb barátságokat.

Gyerekként, fiatalon könnyű, amikor a közös érdekek még csak arról szólnak, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában.

Később ha az ember már valahol tart az életben egzisztenciálisan, akkor jobban felmerül benne a kérdés, hogy azt aki keresi bizalmát/barátságát, szerelmét milyen érdek vezérlik.

Nehéz, ha túl komplex a viselkedése valakinek. Ha egyik pillanatban inkább eltűnnél, olyan szerény és félénk vagy, máskor meg úgy érzed magad, mint superman.

Ez nyilván nem ilyen szemet szúró élőben, de azért vannak brutális csapongásaim, ami a hangulatvilágomat illeti. Nekem ezért nehéz.

És nagyjából ugyanazért még, mint az előttem szólónak.

Van min dolgoznia mindenkinek :)