Hogyan mondjam el a számomra fontos embereknek, hogy szeretem őket?
Először találkoztam a halállal most, hogy nagymamám itt hagyott minket, és papám, megtörve két hónapnyi csendet (pedig előtte jó kapcsolatunk volt, minden hétvégén mentem hozzájuk) lehívott a pincébe pálinkázni, és elmondta, hogy azért nem akart látni senkit eddig, mert nagyon sajnálta, hogy egyszer se mondta meg nagymamámnak, mennyire szereti.
Engem ez eléggé elgondolkoztatott, fiatal vagyok, de bármikor elüthet egy busz, vagy történhet velem bármi, és egyébként is szeretném, hogy ha a testvérem és a három barátom, akik tényleg igaz barátok, biztosan tudnák, hogy nagyon szeretem őket. Nagyapám természetét örököltem, úgy látszik, én is eléggé szűkszavú, befelé forduló ember vagyok, és tényleg, meghalnék a nekem kedves emberekért, de nem tudom, hogy ezt hogy fejezzem ki. Nyilván mindig ott voltam, ha kellettem, de szerintem ez nem elég, erre bárki képes akár szánalomból is, én meg nem akarom, hogy azt higgyék, csak azért segítettem nekik mindig, mert épp megsajnáltam őket. Viszont akárhogy próbáltam, nem tudtam kimondani az sz-betűs szót, annyira hülyén hangzik, aztán gondoltam, leírom levélben, de mikor elolvastam, úgy tűnt, mint valami búcsúlevél, és ha odaadtam volna, akkor csak aggódtak volna miattam, úgyhogy ezzel még mindig dilemmában vagyok, mert azt meg nem akarom, hogy ha ne adj' Isten történne valami bármelyikünkkel, akkor úgy szakadjunk el, hogy nem mondtam ki. És itt nem szerelemre gondolok, hanem tényleg a tesómra, illetve három barátra.
Nektek hogy sikerült kimondani az sz-betűs szót nem romantikus helyzetben? Nem néztek hülyének? Vagy ti sem mondtátok még barátnak sose?
23/L
válasza:
válasza:Nekem gimi utolsó évében lett egy padtársam, aki minden nap megölelt és azt mondta, szeret. Először nagyon furcsa volt, de igazából jó érzés. Akkor is elmondta többször, amikor én még nem tudtam mondani.
Az ő hatására kezdtem el mondani az anyukámnak, mert ő sem mondta, "csak" mutatta, mert neki sem mondták soha a szülei. És ő rögtön visszamondta nekem és nagyon jó érzés. És utána minden nap mondtuk, és sajnos 3 éve már elveszítettem őt, de nagyon örülök, hogy sokszor elmondhattam neki és jól tudta és érezte, hogy mindennél jobban szeretem a világon.
Először furcsának tűnik még esetlennek, de szerintem nagyon fontos.
Hallottam már olyat másoktól, hogy nem mondogatják, mert akkor elértéktelenedik. Én erre csak azt tudom mondani, hogy a világ legszerencsésebb embere az, akinek a szeretet megszokott dolog az életében.
A barátaimnak néha elmondom, pl amikor nagyon hiányzik aki Londonban él. Vagy a másik barátnőmnek karácsonykor írtam, hogy szeretem és nagyon jó barát.
A testvéreimnek mindig mondom, ha beszélünk. Nekik is furcsa, mert ugye sokáig nem mondtuk...
Nem félj kimondani. Jó érzés lesz, megigérem.
válasza:Igazad van abban, hogy először tényleg furán fognak nézni rád, de ha valóban érzésből mondod és nem megszokásból, akkor mondd nyugodtan, tudni fogják, hogy igaz.
Az én anyám soha nem mondta nekünk, gyerekeknek (már 70 elmúlt) de mindig hiányzott. Megfogadtam, hogy az én gyerekeim nem fogják ismerni ezt az érzést, mondom is nekik, ahányszor csak lehet, ahányszor elbúcsúzunk, mert mindig arra gondolok, olyan őrült világ van, bármi megtörténhet, és ha nem találkoznánk soha többé, az legyen az utolsó emlék, hogy ezt mondtam nekik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!