Normális, ha mindenkivel ekkora nagy problémának fogom fel a barátkozást?

Kedves Kérdező!

Egy barátság nem arról szól, hogy kinek fogok a leginkább megfelelni.

A barátság az, amikor az lehetsz, aki vagy. El vagy fogadva úgy, ahogy vagy.

Kib*ottul idegesítő tud lenni, ha egy ember annyira a kedvemet keresi, hogy már azt sem tudja ő saját maga se, hogy ki is ő valójában. Bocsi a kifejezésért! :)

A tökéletesség nem létezik! Nem kell megfelelned senkinek!

Mi is a csalódás? Az, hogy nem az történik, amit te vártál. Miért nem engeded meg az embereknek, hogy azok legyenek, akik? Miért kell ennyire ragaszkodnod a saját elképzeléseidhez. Hogy képies legyek: ne szorítsd annyira görcsösen a saját elképzeléseidet, mert megfojtod vele az élőlényeket benne! Nem kell kontrollálnod a környezetedet, a világ tud működni a felügyeleted nélkül is! Képes a jó működésre! Marhára nehéz a világ mozgatójának lenni, az biztos! Dehát neked nem is ez a dolgod!

Találd meg önmagad, vállald fel és hagyd, hogy az emberek körülötted önmaguk lehessenek - ne te döntsd el, mit szeretnek és mit nem!

Tudom, milyen nehéz szabadnak lenni! Nekem is nehéz és ezeket tanulom. Egy manipulatív anya nevelet, akinek sose volt semmi elég jó.

Annak lenne érdemes utána járni, hogy miért vagy ennyire bizonytalan. Mi van a háttérben, ami miatt a bensőséges kapcsolataidat megfelelési kényszerként éled meg.

Ne írd ide! :) Magadnak gondold át!

Sok sikert!