Igazán szép és tiszta barátság csak gyerekek között létezik?
Gyrekek között gyakorlatozom,órákat tartok nekik és azt tapasztalom,hogy köztük sokkal tisztábbak az érzelmek minta felnőttek között.Nagyon megérintett két 11éves kislány barátsága.Amikor bemutatkozásnál kértem mondjon mindenki pár szót magáról az egyikük és másikuk is rögtön mondta,hogy ők barátnők.Ezt fontosnak tartotta kihangsúlyozni.Utána volt egy kis játék is és az egyik kiesős játéknál a két kislány egymás ölébe ült és az egyikük kikellett,hogy essen,és amelyikük ült azt mondta ő legyen a kieső és átadta a játék folytatásának a lehetőségét a barátnőjének.Egyiküknek nemrég meghalt az anyukája és látszik,hogy a másik nagyon a gondját viseli és kölcsönösen sokra tartják egymást.
Személy szerint nem igazán hiszek a barátságban,mert már sokat csalódtam.De jó látni gyerekek közöt ezt az őszinte ragaszkodást és önzetlenséget.Csak kérdés meddig fog tartani,meddig tudnak ilyen önzetlenek és tiszta lelkűek lenni és néhány év vagy évtized után ugyanilyen jó barátnők tudnak-e maradni.Ez úgy elgondolkodtatot.
Valahol az életünk során kisiklunk...
A rendszer áldozataivá válunk. Persze csak az, aki átlátja a helyzetet és tudja mi folyik körülötte.
Szerintem túlszínezni sem kell.
Felnőtt emberek között is van önzetlen, normális aki segíti a barátait. És a gyerekek is lehetnek gonosz kis érdekemberek már kis kortól.
Hogyne. A Legyek Ura is pont erről szólt.
Komolyan csak én emlékszem a saját gyerekkoromra? A felnőtt embernél legfeljebb egy kegyetlenebb, aljasabb és rosszindulatúbb teremtményt tudok elképzelni, és az a gyerek. Nem minden gyerek ilyen persze, és nem is minden felnőtt. Van, aki rendes gyerekből lesz gané felnőtt, és bár kicsit meseszerű, de fordítva is el tudom képzelni. Én pl. kiskoromban sokszor voltam érzéketlen, zsarnokoskodó, vagy épp erőszakos. Utóbbi egy része jogos reakció volt mások viselkedésére, de visszatekintve volt, hogy igazságtalanul bántottam másokat. Mindez rengeteget változott, mióta többet tudok magamról és az emberekről. Bár értem, hogy miért voltam régen olyan, amilyen, és nem marcangolom magam, kívülről nézve sokkal jobb embernek tűnhetek most, mint amilyennek a felnőtt énemet képzelték volna.
Az, hogy te felnőttként nem találtál igaz barátot, inkább pech, ha meg gyerekként igen, az mázli. Nekem pont fordítva volt: gyerekként csak a felnőttekkel jöttem ki, a többi gyerekhez való viszonyom a teljes érdektelenségtől a változatos kínhalálukról való fantáziálásig terjedt. Fiatal felnőtt koromig pár netes levelezést leszámítva nem volt részem hagyományos értelemben vett barátságban.
Létezik felnpttek között, és ne tudd meg a gyerekek milyen kötsögök tudnak lenni gymással.
Már elsőben is csúfolódás, kiközösítés csak azért, mert ő "más", "csúnyább", "dadog", stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!