Tényleg "hülye" vagyok, hogy ezek után is a barátnőmnek tekintem és nem pedig háborgok?

Történt az, hogy leépítés volt nálunk a cégnél, és többek között engem is elküldtek. Elsősorban azokat küldték el, akiknek nem járt végkielégítés, és én mivel csak egy éve voltam ott, így egyértelmű volt, hogy megyek. Ellenben a barátnőm, akinek szintén nem járt végkielégítés, maradhatott, mert a főnök egyik haverjának a barátnője. A munkájával se voltak megelégedve, és nagyon lassan dolgozott. Ezért voltak sokan fölháborodva, hogy hol itt az igazság? Viszont én nem mérgelődtem, elfogadtam, hogy mennem kell, túlléptem rajta. A barátnőmre se haragszom, hisz tudom, hogy nem ő akarta így, és én továbbra is a barátomnak tekintem. A többiek szerint meg hülye vagyok, mert miatta vesztettem el az állásom, csak mer t ő széttette a lábát valakinek, ugyanis ha a szakmai részét nézzük, esélyesebb lettem volna, hogy maradok, mert az én munkámmal jobban meg voltak elégedve. De ez se igaz, mert nem azért jöttek össze, tényleg szeretik egymást. A barátnőm nem olyan, aki érdekből összefekszik mással. Meg hiába hőbölögnék, semmit nem tudnék tenni, inkább előre nézek és azon vagyok, hogy találjak valami mást.

Szerintetek tényleg én vagyok a hülye és túl nyugodt, vagy én gondolom jól? Köszönöm a válaszokat!

24N