Hogy kell barátkozni?

"egy társasában általában észre sem vesz senki."

Ne félj, akinek Te kellesz, az észre fog venni így is. Csak várj türelemmel. A lármás, vakító tömeg elvonulása után meglátják majd a gyertya halovány lángját azok, amiknek érdemes is veled maradniuk ;-)

Csak légy türelmes és bizakodj. És ne agyalj túl sokat ezen a témán. Aminek be kell következnie az életedben, az be is fog következni. Lehet nem úgy, ahogy számítasz rá. Lehet, meg fogsz lepődni.

Ne kutass, ne keress, ne üldözz, ne követelj és akkor meg fog jelenni az életedben, amire vágysz. De mondom, lehet, nem úgy, ahogyan Te számítasz rá. Csak légy nyitott és engedj el mindent, amibe görcsösen kapaszkodsz most.

Bizonyos emberek azért jelennek meg az életünkben, hogy rávilágítsanak dolgokra. Gyakorlatilag megszemélyesítői azoknak a dolgoknak, amikre életünk folyamán szükségünk van. Minden egyes ember, aki belép az életünkbe, a fejlődésünket szolgálja, de ne olyanokat akarj az életedbe fogadni, akik hadakoznak ez ellen (írod: "Amúgy is mindig csak én írok másoknak, ők lesz*rnak engem"), mert ez jelzés számodra, hogy ezek az emberek nem hozzád valók, nem a Te épülésedet szolgálják. Akitől tanulnod kell, az be fog lépni az életedbe, ha akarod, ha nem, ez igaz barátságra éppúgy, mint szerelemre. De ne sürgesd.

Teljesen érthető. És mikről szeretnél beszélgetni? Azért ilyen beszélgetős napokat-estéket nem olyan vészes összehozni, ha van kivel. De tényleg számít, hogy mi érdekel, mennyire befogadó a környezeted vagy te mennyire vagy befogadó más környezet felé.

Ez az érdeklődés valami konkrét tervezgetéstől a tét nélküli életcél fejtésig bármi lehet. Csak egyezzen a beszélgetőpartnerrel.

Azt el kell ismerni, hogy barátkozni nem könnyű. Napi szinten emberekkel dolgozok, nagyon meg lehet figyelni a legtöbbön, hogy csak akkor keresnek, amikor segítségre van szükségük, egyébként elzárkóznak és utol sem lehet őket érni.

#1,#9 voltam

"#12 attól félek, hogy ennek a várakozásnak az lesz a vége, hogy még 80 évesen is csak üldögélek majd és várok. Ha semmit nem változtatok, akkor elmegy mellettem az egész élet úgy, hogy végig csak vártam és nem történt semmi."

Hát, ahogy gondolod. Én eddig úgy tapasztaltam, hogy aminek be kell következnie, az be is fog következni, legyen az emberrel való találkozás, új munka, új szerelem, gyermekáldás...bármi. Olyan is volt életemben, hogy sürgettem dolgokat, és utólag kellett látnom, hogy jobb lett volna, ha nem sürgetem.

Nagyon pesszimista vagy, ez átjön a válaszaidból. Ennyire nem szabad negatívan látni a világot. Az ember mindig azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet, és amint tapasztal újabb és újabb dolgokat, rádöbben, hogy de, lehet még annál is rosszabb, de itt akkor álljunk meg egy pillanatra, mert sokszor, amit rossznak hiszünk magunkra nézve, az valójában jó, a fejlődésünket szolgálja. Természetesen vannak nagyon szélsőséges dolgok, pl. ha megölnek vagy megerőszakolnak, az nyilván nem jó; szóval én úgy értem, hogy kisebb negatív dolgokat képesek vagyunk sokkal sötétebben látni, mint amilyenek azok valójában. És van, hogy éppen a negatív dolgok nyitják fel a szemünket, azok által fogunk megváltozni.

Szerintem lehetőségek mindig vannak, azokkal érdemes élni. Legfeljebb nem vesszük észre őket. Persze ha valamivel kapcsolatban erős ellenállást érzel, mintha nem neked való volna a dolog, akkor ne vállald.

Szóval úgy gondolom, teljesen lehetőségek nélküli,totálisan céltalan és haszontalan élet nincs. Én abban hiszek, hogy minden egyes ember valamiféle céllal születik,már az, hogy megszületik, egy lehetőség, hiszen van, aki meg sem születik, vagy születése előtt hal meg.

"#13 van netről egy barátom, akivel jól el tudunk beszélgetni. Néha én hallgatom meg, ha ő mesél valamit, vagy elmondja a problémáit, és ő is meghallgat engem. A valóságban is ilyen beszélgetéseket szeretnék, én szívesen meghallgatom bárki problémáit, vagy bármit, amit meg szeretnének osztani velem."

De vele találkozhattok élőben is, nem? Addig meg maradhat a netes kapcsolat. Nem olyan ridegek a netes kapcsolatok, elég sok érzést lehet beléjük csempészni, igazából minden hozzáállás kérdése.