Mit tegyek, vajon menthető a barátságunk? Többi lent.

Nemrégiben történt az iskolában, hogy a legeslegjobb Barátommal marhéskodtunk és emiatt megsérült az ablak, ami miatt osztályfőnökit kaptunk. Tudni kell, hogy 3 év alatt Ő maga mondta, hogy sosem csalódott bennem és mindig ottvagyok neki ha szüksége van rám. Pár napja otthon elmondta a történteket és a szülei nagyon kiakadtak, főleg rám, pedig Ő törte ki az üveget. Akkor írta, hogy azt mondták, hogy fejezzük be a barátságot, beszél ezügyben az ofővel is. Aznap a suliban, mert ez reggel volt hozzás se szólt, került, nem ült mellém. Másnap, szombaton írtam Neki, hogy hogy lehetne tenni a jó érdekében amit teljes elutasítással fogadott, próbáltam a szívére és az eszére hatni, hogy gondoljon a jövőre, a közös sok élményre amit meg is jegyzett, hogy soha senki nem volt akivel ilyen szép élményei vannak. A javaslatomra nagyon de nagyon durva dolgokat írt pl hogy reménykedj de én nem fogok, vagy pl nem reménykedem, nincs miért és még sok ilyen. Ezen a hétvégén rengeteget sírtam, hogy mindent megtettem érte, mert volt, hogy mikor SZIKÉVEL hadonászva elvágta az ujjam amit majdnem vartak elintéztem, hogy ne kapjon semmit, ami nagy eséllyel fegyelmi lett volna. Egyik ilyen eset sem rossz szándékkal következett be, mindketten normálisak vagyunk nem tahó barmok. Ma hétfő van. Hozzám sem szólt, csak párszor lopva rámnézett, mellém nem ült. Nagyon fontos nekem, barátokból testvérek lettünk. Nem akarom elveszíteni, szerintem nem tisztán gondolkodik, a szülei befolyásolják. Nagyon sok bántó dolgot mondott. Van esély, hogy még jelentkezik? A hétvégi beszéélgetés végén rákérdeztem mikor pl írta hogy ma azzal a gyerekkel ment haza, aki májusban majdnem tönkretette a barátságunkat. Szerintemnem érzi a dolog súlyát sem. Szerintetek jelentkezik még? Mert látom rajta azt is, hogy mikor rámnéz szomorú, de ugyanakkor ma tesi előtt a nevetésétől visszhangzott az öltöző mikor nem voltam már bent. Félek elveszíteni, mert én azt hogy a tesóm komolyan hondoltam és szerintem nem fogja fel a dolog súlyát, nagyon gyerekes tud lenni. Szerintetek mi lesz? Nem akarom még feladni, de ma is többen köztük tanárok is megkérdezték, hogy miért vagyok olyan szomorú mikor máskor mindig vicces, pozitív ember vagyok? Kérlek akinek van ötlete segítsen, mert nagyon megvisel, bizonytalan vagyok, tudom, hogy ha bajban lesz ezek után sem hagynám ott és ez is a szülei miatt van, csak sajnos alig van önakarata... Nem akarom feladni, csak nem tudom meggig bírom még... Mindenkinek köszönöm!