Tényleg ő lenne a legjobb barátnőm?

A legjobb barátnőmmel már 9 éve ismerjük egymást, és korántsem voltunk a kezdetektől ilyen jóban. Az első öt évben valamikor én vetettem véget a barátságunknak, utánna meg ő szart le engem , úgyhogy nem igazán foglalkoztunk egymással.

Miután iskolát váltott, mivel közel lakunk hozzájuk ráírtam, és találkoztunk párszor. Az idők során egyre többször, majd legjobb haverokká, barátokká váltunk. Ez volt két éve.

Nagyon szórakoztató vele lenni, úgy érzem mellette tényleg önnmagam tudom adni.

Többször aludtam már nála, legelső alkalommal az emeletes ágyról lementem alulra ahol ő volt, mert féltem , és összebújva aludtunk. Így belegondolva rohadt sokat jelent nekem, és mindig is problémám volt az emberekkel akiket túlontúl megszeretek.

Szóval ahogy telt az idő ők elköltöztek, így nagyon keveset tudunk találkozni, minden második hétvégén csak. Mivel egy osztályba sem járunk, így sem tudunk sülve főve együtt lenni.

Ma áthozta a cuccaimat, amiket otthagytam nála, mert a közelben volt, és utána ment is tanulni. Már nem találkoztam vele 2 hete ezért nagyon hiányzott, de ő rendkívül ritkán szokott áthívni, sokáig minden találkozást én kezdeményeztem, múlkor volt egy alkalom amikor ő hívott át, meg egyszer kihívott sétálni.

Lehet hogy az a baj, hogy túlságosan ragaszkodom az emberekhez, és félek hogy ez a barátságunk kárára fog menni, mert egyre távolabb érzem őt tőlem, és én ilyenkor automatikusan az "i dont give a fuck" módba váltok, ami csak ront a helyzeten. Nem tudom mit tegyek.

Köszi ha végigolvastad, bármilyen tanácsot elfogadok !

14/L