Miért nem tartozom sehova és miért velem történik mindez?

(Igazából ez a kérdésem nem teljesen a barátságokról szól, mert néhol kicsapong, de ez volt a legmegfelelőbb kategória.)

Kiskorom óta mindegy volt hogy milyen helyre kerültem sohasem tudtam barátokat szerezni. Lehet azért mert nekem a barát szó nem azt jelenti hogy mindenki akivel szóba állok azonnal az lesz, hanem hogy meg tudjak benne bízni, ha kell akkor ott lesz nekem s így fordítva. Mindenkire csak ismerősként tekintek, azon dolgok ellenére is hogy páran a barátaimnak vallják magukat. Nem nagy a "barátiköröm". Maximum 5 ember az aki beletartozik és velük is csak a suliban beszélek. Azon kívül kb nem is létezem számukra. Ezzel az 5 emberrel szünetekben vagy akkor sem beszélek. Amikor ott is vagyok mellettük mintha nem is illenék oda. Mindig én maradok pár nélkül stb... Igazából nem nagyon érdekel mert magamban szeretnék lenni, de közben mégis magányos leszek, amit viszont nem szeretnék. Egyszer például sétáltam a többiek mellet, úgy hogy nem szólaltam meg, aztán amikor megtettem megijedtek mert azt hitték hogy NEM vagyok ott. Családomban én vagyok a legkevésbé kedveltebb. Kistestvéremhez hasonlítanak, hogy ő mindenben jobb, én egy arrogáns semmirekellő hülye gyerek vagyok, aki soha semmire sem fogja vinni stb.

Az iskolában olyan szinten elfáradok+tanulás itthon, hogy legszívesebben csak aludnék és nem szólnék senkihez. Idegességemben még a családommal sem tudok normálisan beszélni, de ahelyett hogy megpróbálnának megérteni csak jól lecsesznek hogy milyen arrogáns vagyok. Aztán ott vannak a hülye osztálytársak akik persze hogy engem akarnak kritizálni, hiszen nem elég nekik az hogy nagy eséllyel depressziós vagyok. Nagy rajtam a teher és nem bírom tovább. Folyton fáj a fejem, hátam, ideges, dühös üres vagyok stb. Nem vagyok az a nyávogós gyerek, de néha már legszívesebben elmennék és vissza sem néznék. Nem csak a családom, osztályom, életem és személyiségem a bajom, hanem azok a tökéletesen kinéző és mindig boldog osztálytársaim is akik közül csak én lógok ki.

Talán a hova tartozásom talán segíthetne de az sincs. Senkinek sem vagyok a legjobb barátja, az első személy akit választana. Én vagyok a pót, aki majd helyettesíti a többit, de az ideje sohasem fog eljönni.