Ki tudna megszakítani egy barátságot "ok nélkül"?

A férjeink kollégák, mi a másik feleséggel úgy megvagyunk. Ő szeretne gyakrabban időt tölteni velem, de általában inkább négyesben találkozunk, az úgy jó, kettesben ő túl sok nekem, rengeteget beszél, nem hagy szóhoz jutni, kicsit erőszakos, kicsit túl rámenős... nincs vele baj, de mi ketten nem illünk össze. Ő ezt nem így érzi, tényleg mindig átjön egyedül, meg hív, hogy míg a fiúk dolgoznak, akkor menjünk valahova. Eddig néha beleegyeztem, de mondom, csak nem éreztem jól magam vele. És most teherbeesett. Mi még a távoli jövőben sem tervezünk gyereket, és nekem a hideg futkos a hátamon a gondolattól, hogy majd kisbabástól is folyton beállít, meg az eddigi beszédfolyam átvált a gyerek étkezési-alvási-ürítési szokásainak a közlésévé. Szóval mi legyen, ezt így mégsem fogom neki megmondani, főleg mert a férjek miatt jó lenne minél finomabban megszakítani a dolgot, ők jóban vannak, és szeretném, ha ez így is maradna. Lehetetlen szépen, sértés nélkül kifarolni ebből a helyzetből?