Szerintetek mi velem a baj? Hol találhatnék hozzám hasonló embereket?

20 éves egyetemista lány vagyok, és az a problémám, hogy eddig soha életemben nem voltam olyan közösségben, ahol igazán "otthon" éreztem volna magam. Általános suliban sokat bántottak, pedig normális, csendes, szorgalmas, kitűnő tanuló voltam. Gimiben jobb lett a helyzet, egy pár osztálytársammal jóban voltam, de nem nevezném őket barátoknak, csak sulis haverok voltak, sulin kívül nem igazán találkoztunk. 18 évesen megismerkedtem neten egy sráccal, egy pár hónapig csak barátok voltunk, ő teljes mértékben megértett, ő lett az első barátom, bár nem tudom, hogy ez "rendes" kapcsolatnak számít-e, mert ő külföldi volt és anyagi okok miatt nem tudtuk megoldani, hogy élőben találkozzunk. Mindenesetre én komolyan vettem a dolgot, nagyon szerettem. Jövő nyáron látogatott volna meg, de egy pár napja szakított velem. Amúgy a "való életben" soha nem érdeklődött irántam egy srác sem, de a problémám nem ezzel kapcsolatos. A két év alatt volt néhány nehezebb időszakunk, volt, hogy pár hétig nem beszéltünk, így az életem legnehezebb időszakait teljesen egyedül (édesanyám segítségével) vészeltem át. Másik városba mentem egyetemre, egyedül költöztem el, a várost nem ismertem, egy ismerősöm sem volt ott. Az egyetemen nem lett egy barátom sem, mert nem voltam gólyatáborban, így a csoporttársaim már alapból kiközösítettek. Mikor jobban megismertem őket, rájöttem, hogy nem is igazán nekem való az a társaság, teljesen más dolgok érdeklik őket, mint engem, más körökben mozgunk. A kérdést azért tettem fel, mert most, hogy szakítottunk a barátommal teljesen egyedül maradtam, és változtatni szeretnék. Nem érzem jól magam a kortársaim között, a legtöbb egyetemista úgy van vele, hogy "most kell élvezni az életet", és sokat buliznak, isznak. Ezzel nincs semmi baj, mindenki azt csinál, amit akar, de ezek a dolgok engem nem vonzanak, én is szeretném élvezni az életemet, de nekem egy buli inkább szenvedés, mint élvezet. Úgy vagyok vele, hogy inkább legyen kevesebb barátom, akikkel azonos az érdeklődési körünk és megértjük egymást, minthogy lejjebb adjak az igényeimből, azaz mondjuk eljárjak bulizni csak azért, hogy mindenképpen közösségben legyek. Amúgy egy teljesen normális, értelmes lánynak tartom magam, csak valahogy soha senkit nem érdekeltem hiába próbáltam barátkozni bárkivel, és nem tudom, hol találhatnék hozzám hasonló embereket. Örülnék, ha valaki olyan válaszolna, aki már volt hasonló helyzetben és sikerült barátokat szereznie, de bármilyen tanácsot szívesen fogadok.