Kettős személyiség?
5 éve élek külföldön és azóta nagyon megvaltoztam. Mielött meg Magyarorszagon laktam sokkal barátságosabb voltam, ismerkedős, többé kevésbé még magabiztos is de ez megváltozott. Nem tudtam beszélni az adott nyelvet, és nem is mertem. Elméletem szerint azert vagyok (még most is) amilyen vagyok. Visszahúzódó vagyok, próbalok olyan lenni amilyennek az emberek szeretnének hogy legyek. De amikor Magyarországon vagyok vagy a családommal akkor a régi énem van, vagyis jobban az mint amivá lettem 5 ev alatt.
Egyre jobban jövö-jövök rá hogy mennyire nem szeretem a barataimat es nem mellesleg hogy mennyire külömbözünk. Azokat értem a barátaim alatt akikkel szünetekben szoktam lenni. Egymással jól elvannak és szinte hozzám nem is szólnak ha en nem szólok hozzajuk persze ha valami bánata van akkor csak mondja nekem(ha nincs más). Ha a Magyaroszagi énem beszélne akkor hozzájuk se szólna, nem az ő társasaga. Az a legfájóbb hogy általaban nem is akarják hallani hogy mit mondok és nekem sincs nagyon mit hozza fűzöm a témáikhoz. Ez pedig egyre jobban kínosnak erzem és tuti látszik is rajtam. Éretlennek tartom őket hozzám kepest. Mit tesgyek?
17/L
Érdekes kérdés, kb. velem is ez volt. Általánosban egy közösségi, vidám gyermek voltam, gimiben viszont visszahúzódó. Mivel kollégista lettem, így az iskolában teljesen másképp viselkedtem, mint a koliban. És most is így van, de már nem olyan durván, mint előtte. Szóval szerintem ez is ilyen tinédzserkori cuccos, amíg kialakul a személyiséged, ami egyes embereknél előjöhet.
17/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!