Nektek megalázó, ha valakire mindig ti írtok rá, ő meg sose keres?

Venni kéne a lapot, hogy:

1. nem érdeklem

2. nincs mindig hangulata hozzám

3. nem ér rá

Nekem közeli barátnál is volt ilyen időszak, mindig én írtam, hívtam, stb. Aztán meguntam és nem kerestem egy darabig, majd írt magától. (Aztán volt, hogy ez fordítva is megtörtént.)

Viszont ha magától hosszabb idő után sem keres akkor meg kell érteni, hogy nem érdekled, vagy nem vagy neki fontos, fájhat, de ez van.

Nincs ideje, pl? Nem figyel? Vagy például van egy haverom aki ritkán online...nem ilyen okostelefon b..zi ha értitek :D

Megkértem, hogyha belép írjon ő, mert bár engem online jelez 7/24, nem biztos hogy pont akkor fogom végigscrollozni az elérhető emberek listáját amikor ő épp online. Semmi probléma nincs nálunk ebből.

Volt nekem olyan barátom, akivel amúgy rohadt jól el tudtunk beszélgetni, de ő magától egy nyamvadt szót nem írt volna.

Aztán volt, hogy irtó beteg lettem. Több hétig nyomtam az ágyat, napokig szinte azt se tudtam, hol vagyok. Kis híja volt, hogy nem lett nagyon komoly a helyzet, de végül felépültem. Amikor kezdtem lebetegedni, akkor beszéltünk utoljára. Annak ellenére, hogy tudta, hogy beteg vagyok, több, mint 2 hétig annyi nem volt benne, hogy rámírjon, vagy egy sms-t dobjon - ha fel nem is hív -, hogy egyáltalán hogy vagyok.

Aztán mondtam, köszönöm, nekem ilyen "barát" nem kell.

A nem közeli barátok, vagyis ismerősök esetében teljesen hidegen hagy a dolog, ha már valóban barátságot táplálok az illető felé, bizony ki bír akasztani a viszonzatlanság.

23/N