Ti hogyan jönnétek ki ebből a helyzetből, hogy ne legyen belőle sértődés?
Lány vagyok. Az egyetemi csoporttársaimmal szeretnénk elmenni egy rendezvényre . Örültem,hogy meg tudjuk valósítani,mert eddig nem tudtam velük sehová menni ,mert nem abban a városban lakok,és lemaradtam sok közösségi beilleszkedésről.
Viszont ezt a rendezvényt már évek óta egy barátnőmmel,aki nem csoportársam,tehát külsős ,beszéltük,hogy jó lenne egyszer elmenni.
Mikor megtudtam,hogy én tudok menni a csoporttársaimmal,megkérdeztem ezt a barátnőmet ,hogy neki lenne -e kedve.
Annyit tudni kell róla,hogy jópár éve vagyunk már barátok,de akárhányszor mentünk volna valahova,ő a legtöbbször aznap lemondta . Persze,ez érthető tud lenni egy valós indokkal,de mikor már 3.jára is ugyan az az indok,és csak előtte pár órával tudja megmondani,az nekem már sok. Az egészben mindig az dühített fel,hogy mindig,de tényleg mindig rajta múlt,hogy eljutottunk -e egy buliba,vagy sem . Volt ,hogy a pénz volt az akadálya,amit meg természetesen szintúgy megértek,ha nincs miből, de nem találom fairnek,hogy aznap jön rá,hogy nincs rávaló mégsem neki ,miközben én már addigra úgy igazítottam a napjaim,hogy tudjunk menni .
Lényeg a lényeg,hogy több alkalom is volt már,hogy nevetséges indokokkal jött ,és azzal nem foglalkozott,nekem hogy esik..illetve egyszer jegyeztem meg,de akkor is majdnem vége lett a barátságnak,amit persze én hoztam vissza.
Eddig az volt a gond,hogy úgy tekintettem rá,mint a legjobb barátnőmre,de azóta rájöttem,hogy ez önbecsapás,mert nem kölcsönös.Én neki egy pót valaki vagyok,akivel jó szórakozni menni,meghallgatja,és irányíthat,mert mindig úgy hozza ki,hogy rajta álljon a dolog.
Én írtam neki,hogy nem biztos még ,hogy én is megyek,mert sok a dolgom. Ő már erre előre mondta,hogy ha az olcsóbb jegyet nem tudja beszerezni,akkor ő nem tud menni ,tehát ha későn döntöm el,akkor ő nem megy.
Megint, megint az van ,hogy végérvényben rajta függ,és ez engem nagyon felidegesít,mert összesen 1000 ft a különbség,kezdjük ott ,és mindig mindenhova feltételei vannak.
Eldöntöttem,hogy a csoporttársaim szeretném jobban megismerni,és ez a barátnőm nélkül menni . Nem hiányszik ez a macerája,hogy jön-e vagy sem, meg úgy egyébként is ő engem sosem hívott az ő társaságába,pedig többször jól esett volna,mikor magam alatt voltam.
Hogyan adjam tudtára,hogy a csoporttársaimmal mennék?
Van bennem lelkiismeret furdalás,mert mindent félretéve,biztosan neki is tetszene,és nem sajnálom tőle,egyszerűen bennem van a a "csakazértis" ,hogy oda megyek ahova akarok és nem tartozom magyarázattal neki,hogy nem vele....
Ti mit találnátok ki?
Szépen megmondod neki hogy te mindenképpen elmész a csoporttársaiddal, ha jön jön ha nem nem.
De ha azt akarod hogy biztosan ne menjen akkor húzod az időt hogy nem biztos hogy mész, nem tudod stb és az utolsó pillanatban szólsz neki, ő pedig biztosan nem fogja megvenni a drágább jegyet.
Vagy meg sem mondod hogy mész.
Ha már ennyiszer átvert, akkor szerintem nincs semmi okod magyarázkodni. Megmondod neki, hogy te elmész, lesz társaságod is, ha akar, jöjjön, és kész.
Érdekes barátnő...
Nem találnék ki semmit. Megmondanám, hogy inkább az évfolyamtársakkal mennék.
Nem szabad összeereszteni a már lehullófélben lévőket a lehetséges újakkal.
Vagy leéget vagy ami még rosszabb összehaverkodik velük. Te meg kopp.
Az az igazság,hogy amikor mondtam neki,hogy tervezek menni,és neki lenne-e kedve,akkor még nem gondoltam ebbe bele,hogy vele igazából nem is szeretnék menni...
Hanem automatikusan jött,mert nála mindent kell figyelni,hogy meg ne sértődjön. Ebből van már elegem.
Ezt a "barátságot" már eddig is csak te tartottad életben azzal, hogy mindenben a kedvére tettél.
De a te dolgod.
Azért akárhogy is van,de ha találkozunk,jókat beszélgetünk,és ha bulira kerül sor,jól szórakozunk...ezzel nincs gond..de pl mikor szerelmi bánatom volt, nem kaptam meg tőle azt a támaszt,amit én adnék neki ha úgy lenne.
Volt egy eset,pont amikor szakítás után voltam , szerettem volna magamnak segíteni azzal,hogy kimozdulok,nem csak sírok egész álló nap otthon..és kérdeztem,hogy elmennénk-e bulizni. 6 nappal a buli előtt(nem vicc) megírta,hogy nagyon beteg és nem hiszi,hogy addigra meggyógyulna.....és aztán még én voltam a sz.r ,hogy kiakadtam ezen,hogy egy héttel előre már tudja,hogy akkor hogy lesz,és nem tud velem elmenni bulizni.... és hogy milyen önző vagyok,mert életében akkor volt a legbetegebb.
Na,hát ez az eset óta állok hozzá máshogy .... Azt beismerem,ha az ember szerelmi bánatos önző lenni,de úgy gondolom,hogy ekkor esne a legjobban akár csak egy beszélgetés is ,hogy kicsit könnyebb legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!