Hogyan lehet kezelni ha egy régi barátságban a felek anyagi helyzete megváltozik és ez kihat az életükre is?

Számomra alap, hogy egy barátságba a pénz nem szólhat bele. Én pl. most jobban keresek, mint a legjobb barátnőm, de előbb-utóbb tuti eljön az az idő, amikor majd ő keres jobban, főleg ha én majd itthon ülök a babánkkal és egy fizetésből fogunk megélni gyakorlatilag.

Én támogatnám. Mindig mellette lennék és igyekeznék biztosítani, hogy bármi baj van, hozzám fordulhat. Ha szüksége van valamire ott lennék és sosem vágnék fel azzal, hogy mennyi pénzem van.

Sokszor előfordul, hogy én fizetek többször, ha elmegyünk bulizni, persze ez sosem lesajnálás, vagy nyomulás, egyszerűen "mindig nekem jut eszembe először", hogy igyunk még egy kört, felpattanok és már megyek is. Ha visszakarja és tudja adni, akkor visszaadja, ha nem akkor nem. A boltban is eléállok olykor, hogy majd én kifizetem az övét is, nem para. Szintén úgy vagyok vele, hogyha akarja visszaadja, ha nem, nem. Általában persze akarja amúgy, de úgyérzem a bulis helyzetekkel így pl. sokkal kisebb a nyomás rajta, eltűnnek azon gondolatai, hogy "fúú nem kéne a következő kör, mert elszállok anyagilag a hónapra". Sosem voltunk irigyek egymásra a másik anyagi javaiért, pedig hol ő állt jobban, hol én. Örültünk egymás fizetés emelésének, egymás lakásszerzésének. Soha, mégcsak fel sem merült kérdésként, hogy ebből probléma lehet.

Én azt gondolom, ha tudod egyengesd a másik útját.

Ezt már csak a barátság címén is.

Ahogy a "módosabbat" zavarja ez, hasonlóan a másikat.

Kérni ugye senki nem akar. Miért? Mert nem tudja

viszonozni. Ezért nehéz "elfogadónak" is lenni.

Tehát adni is tudni kell úgy, hogy a másik ne érezze

zavarban magát. Ne vedd szó szerint, csak példázatnak:

József Attila anyja mosónő volt, de ehhez szappanra

volt szükség (a történet "A hét krajcár").

Nem volt ennyijük. Történetesen betért egy koldus

mintegy kéregetve. A mamája mondta neki, hogy még a

hét krajcár sem áll rendelkezésre. Ekkor a koldus

kivett a kalapjából 1 krajcárt (annyi hiányzott még)

és kinek adta? A gyereknek, mert a felnőttnek ez sértő

lett volna. Ez csak példázat volt,lehetőséged szerint segítsd oly módon ami segít, vagyis olyan pozícióba

hozza, hogy önállóan is tudjon boldogulni.

Vannak olyan lehetőségek amikor mindez pénzbe sem

kerül, érezze, hogy mindez lazán belefér a barátság kereteibe.