Volt már veletek olyan, hogy azt hittétek valakiről, hogy jó barátok vagytok, majd pár hónappal iskolaváltás után rájöttetek, hogy egyáltalán nem is érdekli őt hogy mi van veletek?

Kilencedik-tizedikben volt egy legjobb barátnőm, vele ültem minden órán, minden szünetben/osztálykiránduláson együtt, facen sokat beszéltünk...

Soha sem volt az erőssége a német plusz a tanár sem szimpatizált vele, ezért mehetett tizedik év végén pótvizsgára, ahol természetesen megbukott és idővel engem meg egyre jobban elkezdett lerázni. Szeptember vége felé eléggé kiakadtam... mindig én kerestem, és 2-4 óránként írt vissza, szóval mondtam, hogy akkor nem erőltetem ezt a "barátságot", jó évismétlést. Választ sem vártam, letiltottam az üzeneteket és azóta sem próbált elérni sehol.

Rosszul esett még akkor, de azóta rájöttem, hogy nem kellenek ilyen barátok

Hát a számból vetted ki a szót...

Még általánosba volt egy barátom, aki szinte már a testvérem volt, nagyon nagy barátság volt... majd miután 9.-be mentünk, engem érdekelt, hogy mi van vele de ez nála pont fordítva volt...

Eléggé megviselt és sz**ul éreztem magam emiatt... de így 1 évvel később már nemnagyon izgat a dolog... bár amikor meglátom valakivel, mindig elötörnek bennem a gondolatok...

Egy iskolaváltásos meg egy nem iskolaváltásos hasonló sztorim van.

1. Talán ez érintett durvábban, mert ez volt az első ilyen nagyobb barátban való csalódásom. 8osztályosba mentem (ő 6 osztályosba) 4. után, és kitaláltuk, hogy majd levelezünk... ez kb. egy évig működött, de találkozni nem találkoztunk. Utána egyre ritkábban küldött levelet, és látszott, hogy tök más társaságba került... egy helyes, kedves, értelmes, aranyos lány volt, aztán egy ilyen csőlátású, értelmetlenül lázadozó, bizonyos területeken kínosan sznob, de más tereken meg iszonyat gyerekes emberke lett belőle. Nem is nagyon volt közös témánk, de nem is erőltettem egy idő után, amikor csak az általam sem ismert tök ismeretlen helyi zenekarokról volt képes beszélni meg arról, 12 évesen hány kocsmában voltak a barátnőivel meg hogy kukkoltak / követtek egy "jópasit" egy koncert után... meg majdhogynem le nem hülyézett, amiért néztem egy olyan tvműsort, ami neki nem tetszett.

A másik nem suliváltásos volt, hanem egy nyár után bolondult meg, hogy én neki túl unalmas barát vagyok, és "mostantól XY mellett fogok ülni". Most hogy így felnőttünk, már értelmes lett újra, de így visszanézve örülök neki, hogy nem voltunk a gimi maradék részében barátok, mert nagyon rossz irányba ment el. Rossz társaság, züllött élet, nem tanult semmit, k...lkodott (hóttrészegen egyes bulikban 15-16 évesen több pasival smárolt meg valszeg mást is csinált, csak ugye gyertyát nem tartottam :D), gangsta rapperek groupie-ja volt, közönségesen öltözködött... persze ha meg vki ezekkel szembesítette, akkor hisztizett, hogy "ő nem is olyaaaaaaan, és mindenki szemét".