Sosem volt jó barátom, de lehet ez nem az én hibám?

Én is így voltam a te korodban és vagyok még mindig lassan 10 évvel később.

Én is úgy érzem, hogy jó barát lennék, mindig őszinte és segítőkész vagyok, lehet számítani rám, sosem áskálódok mások ellen, alapvetően vicces vagyok, de komolyan veszem az életet.

Még tini koromban próbálkoztam a barátokkal de mindig csalódtam bennük. Kiderült hogy kibeszélnek a hátam mögött, nem lehet bízni bennük stb.

Azóta egyre jobb emberismerő lettem és egyre nehezebb megfelelni nekem. Erősen ítélkezem magam és mások felett is. Persze nem a szemükbe durván, de egy-egy tulajdonság nálam már kizáró ok, ahhoz hogy mélyebbre akarjam fűzni a barátságot, hiszen látom hogy nem sok értelme lenne. Ilyenek például rosszindulat, hazugság, érzéketlenség, beképzeltség, kétszínűség.