Szerintetek létezik elvárás a másik felé egy barátságban?

Vannak lehúzós emberek. Kiknek az a céljuk, hogy elszigeteljék egymástól az embereket. Ezt azért, hogy mindig ő legyen a központban, ő akarja irányítani az eseményeket, embereket a saját javára.

A lehúzós emberek egyedül maradt ember áldozata még fizetni is képes a barátságért, egyszóval elvárás nélküli barát.

Vagyis mindig keresik az alkalmat a veszekedésre. Felnagyítják a másik hibáit, én nem barátkoznék vele című, találnak ki sztorikat, amik meg sem történtek, becsapják a másikat és rá fogják másra és még sorolhatnám. A szemedbe teszi a jófiút, a hátad mögött meg elhord mindennek és elárulja a titkaidat. Ezért mindig sugdolóznak, nehogy más is meghallja című, mit szólnak mások. Elhiteti veled, hogy beteg vagy, vagy nem vagy normális, örülhetsz hogy elfogadnak. Mindig hangoskodnak felhívják magukra a figyelmet, mert ők mindenkinél különbek.

Ez azért is hódít. Mivel sokan úgy nevelik a gyereküket. Hogy ne álljanak idegenekkel szóba, ne barátkozzanak idegenek gyerekeivel. És pont e kiszolgáltatott lelkek lesznek a lehúzós emberek célpontjai. Nyitottságra kell nevelni a gyerekeket, hogy különbséget tudjanak tenni az emberek között. Ezáltal jobban meg tudják válogatni, kivel állnak szóba. És hogy ne legyen kérdés "létezik elvárás a másik felé egy barátságban?".

csak elvárás szerint lehet barátság

ha nem várnál el semmiféle másmilyen hozzáállást, akkor nehezen lenne nevezhető barátságnak

egyébként nem túl sok az elvárás, a maximális hűség, a hízelgés kerülése és a másikra való teljes odafigyelés

Ahhoz, hogy ezt megértsd, tudnod kell, hogy a barátság az őskorból ránk maradt atavisztikus érzelem. A többtonnás mamutra vadászó, az idegen hordákkal hadakozó ősember (ősférfi) egymásra utaltságából fakad. (A nők akkoriban gyűjtögettek, nekik a másik asszony nem segítség, nem támasz, hanem konkurens volt. Meg is lehet nézni, mennyit ér a nők barátsága.)

Voltaképpen tehát a barátság ugyanaz, mint a szerelem, csak míg előzőnek a lét-, utóbbinak a fajfenntartás a célja. (Feltéve persze, ha valóban barátságról, és nem holmi haverságról beszélünk.) Ilyenképpen tehát igenis elvárások mentén működik a dolog. Csak éppen ezt sem szabad egyoldalúan, saját szemszögből szemlélni. Ha nem kapod vissza, amit belefeccöltél, akkor valamilyen szinten te vagy kevés, te vagy érdemtelen arra, hogy a másik keresse a társaságodat. A barátságban ugyanúgy szükség van fejlődésre, mint a szerelemben. Fejlődni kell, jobb emberré, jobb baráttá kell válni ahhoz, hogy jó barátságot kapjál.