Miért félek ráirni?

"Ki mit csinálna hasonló helyzetben?"

Én első lépésként megkeresném a tökeimet...

Nem szokásom vitatkozni, de ez a segély-duma szíven ütött. A gyerekeim mind verik a harmincat, de még őutánuk sem vettem fel semmiféle állami segítséget. Sem GYES-t, sem GYED-et, sem szocpolt. Úgy gondoltam, adják annak, aki valóban rászorul. Nekem megvan kezem-lábam, el tudom tartani magamat és családomat.

A kérdésre visszatérve; valóban nem tudsz mást tenni, ha akarod a csajt. Megkeresed a tökeidet, azaz összeszeded a bátorságodat és ráírsz. Vagy nyavalyogsz, mint a többi töketlen kisfiú. Értsd meg, ez nem sértés. Csak látni kell, hogy az eddigi életeddel szemben, ahol a segged alá toltak mindent, ezt a problémát nem apu fogja megoldani helyetted. Ha felnőttként tekintesz magadra, akkor viselkedj is úgy.

"Mivel gyorsan írok és nem ellenörzöm amit leírtam..."

Mivel gyorsan írsz, és nem ellenőrzöd, amit leírtál, igénytelen vagy. Ez nem jön be s csajoknak.

Felnőtt létemre osztom az észt? Na ja. Biztosan jobban örülnél, ha a hasonszőrű haverjaid adnának tanácsot az ő mérhetetlen élettapasztalatukkal. Jobb, ha vak vezet világtalant? Ami a sztárságomat illeti, nekem szerencsém volt, így 16 évesen már tudtam ezt-azt a női lélek rejtelmeiről, ez pedig nagyban hozzájárult a későbbi sikereimhez.

De értsünk már szót! Én nem azért vagyok itt, hogy a te ba52ogatásodtól érezzem jobban magam, hanem kivételesen valóban segítő szándék vezérel. Ehhez azonban rá kell mutatnom a hibáidra.