Miért nem bírnak engem?
Hosszasan tudnám ezt taglalni, számtalan apró történet és észrevétel után fogalmazódott ez meg bennem, és úgy döntöttem írok egy kérdést ezzel kapcsolatban.
20 éves fiú vagyok, most végeztem gimi utáni okj-n. Az iskolák során leginkább, de eddigi emberi kapcsolataim alapján is arra jutottam, hogy valami miatt egyszerűen szúrom az emberek szemét, leginkább a többi korombeli fiún vettem eszre, de csajok között is akad bőven, és felnőttek között is.
Akik barátaim voltak, utólag 99%-ról kiderült, hogy közel sem azok, mindig igyekeztek mindent kihúzni belőlem, továbbadni másoknak, alám ásni, lejáratni. Talán a nálam idősebb (jóval) korosztállyal van meg a leginkább a közös hang. Nehéz az egészet megfogalmazni, mi miatt nem bírhatnak.
Azt szoktam észrevenni, hogy bármikor amikor pl. új társaságba kerülök, azonnal igyekeznek velem kompenzálni, rosszabb fényben feltüntetni. Én úgy érzem, hogy egy intelligens ember vagyok, bármiről tudok beszélni, és nehezen utálok meg bárkit is. Akármilyen viccesnek tűnhet, de számtalanszor megfigyeltem, hogy velem egy idős fiúk mintha tartanának tőlem, vagy úgy éreznék mintha veszélyt jelentenék számukra, pl.ha barátnőjükkel beszélek nagyon féltékenyek lesznek, mindent megtesznek, hogy ne legyek a közelükbe. Ugyanígy idősebbekkel, volt, hogy egyik nyáron egy 30 körüli két gyerekes anyuka mellett dolgoztam akivel nagyon jól elvoltam (nem úgy) egyik nap bejött a férje és egyszerűen érezhető volt hogy rosszul van attól, hogy a közelébe vagyok, és utána már a nő se volt olyan kommunikatív a találkozás után.
Csajokkal meg az a helyzet, hogy jóban szoktam leni velük, de mindig megkapom hogy milyen önteltnek tűnök, meg beképzelt meg stb. A volt barátnőm azt mondta, hogy zavarja, hogy többet tudok nála...
Külsőre szerintem nem vagyok egy túl nagy szám, bár sokan mondják, hogy jóképű, helyes fiú vagyok. 192 cm vagyok és normál testalkatom van. Belsőre szerintem nem vagyok egy géniusz, de buta se vagyok, mindig jó tanuló voltam, de csak abból ami érdekelt.
Nagyjából ennyi, nagyon sokat tudnék még írni, de "röviden" ennyi. Kinek mi a véleménye? Esetleg más, hasonló helyzetben? Minden vélemény érdekel. (olyan stílusban válaszolok, amilyenben kapom a kommentet)
Hú, gyakorlatilag mintha én írtam volna magamról. Annyi különbséggel, hogy nekem van néhány olyan srác a környezetemben, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok és kifejezetten keresik a társaságomat.
Biztos vagyok benne, ha úgy tényleg igazán megismerne téged valaki, akkor te is így éreznél, nem csak "1%" lenne.:)
Hasonlóságokból említenék néhányat:
Gyakorlatilag minden lány ismerősöm aktuális párja féltékeny rám. NEM adok rá okot, nem flörtölök velük, csupán normálisan elbeszélgetek velük, mint amikor nincs barátjuk.
Új társaságban nem oldódok könnyen (ugyan nem írtad, de szerintem így érzel), szükségem van egy alapvető ismertségre, hogy aztán haverként -de még mindig nem barátként- tekintsek valakire. Ha ez megtörténik és becsatlakozom a csevegésbe, akkor nagyobbat akarnak mondani nálam. Ami azért vicces, mert én nem szoktam túlozni, sem hazudni, ahogyan szerintem te sem.
Úgy szoktam a társaság középpontjába kerülni, hogy nem célom, csak azt veszem észre, hogy sokan körülöttem helyezkednek el és mosolyogva figyelnek rám.
Nem vagyok egy tipikus jóképű srác, sem kőgazdag, nem járok 10ezres ruhákban, és ez szúrja azoknak a szemét, akikre igazak ezek az állítások, mégsem köréjük mennek az emberek.:)
Szóval ne aggódj, nem vagy egyedül. Jól csinálod, ne egy akarj lenni a tömegből, legyél "az az érdekes srác" a tömegből.
Szerintem ez az egesz a fiuk kozotti versengesrol szol, es arrol, hogy egyfajta "vetelytarsat" latnak benned. Valoszinu amiatt, mert intelligens vagy es erett a gondolkodasod.
Ezt akkor tudod elkerulni, ha probalsz laza es nyitott lenni, egy-egy vicces beszelgetesben reszt venni. Kezdemenyezz parbeszedeket, a barataidat hivd meg szorakozni. Probald magad adni ezek mellett, rombold le a rolad epitett "egoista" kepet:)
Huhh, nagyon két pozitív választ kaptam, köszi nektek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jókat írtok, arra számítottam, hogy itt is mindenféle beképzeltnek, nagyképűnek fognak elhordani.
Végre valaki aki hasonlóan gondolkozik mint én. :) Jókat írtál, én is szinte teljesen hasonló helyzetekben találom magam nap mint nap.
Igen, én is úgy érzem, vetélytársat látnak bennem, holott én egyáltalán nem teszek úgy, hogy bárkit el akarnék nyomni, csajt ellopni, stb..
Na azt hittem egy ilyen ember létezik és az az én nevem alatt működik de úgy tűnik vagyunk hárman.. ✌
Kezdésnek kussolsz
Mindenki bunkónak tart
Aztán kinyitod a szád onnantól egy rész irigy lesz, egy rész szerelmes, egy rész megtesz központnak.
Nem született ember akin ne tudnál kiigazodni
Kizárólag jót akarsz az embereknek
Minden problemával megkeresnek
A lányokon látod, hogy megakad az gondolatmenetük kicsit ha beszéltek
Később vagy többre vagy kevesebbre értékelnek az emberek mint a valóság.
Én is pont 192 vagyok,
Az lett a vége, hogy így 24 évesen 10-35 éves nőkkel minimumra vettem a kommunikációt nem szeretem a savanyú férfi, fiú pofákat nézni.
Egyszerű ruhában, rövid haj, no szakáll meg hajzselé és mégis mindenki megjegyez elsőre más sokkal szebbek meg csak vannak... Mi ez??
Én már a véletlenre bízom hány barát jön még (egy pár van azok nagyon jók) mindenki kap esélyt aztán jó eséllyel félreértékel.
Az velünk a baj, hogy nem könnyű kiismerni ha egy átlag ismerkedési sablonnal akarják, hogy megnyíljunk, minket megtérülő energiabefektetés megismerni de nem írtuk ki a megtérülési rátát.
beskatulyázni nem tudnak ezért túl jó vagy rossz embernek gondolnak.
Ellenjavallat nem ismert :)
Biztosan van egyfajta magabiztos kisugárzásod, ami irritálja a többi srácot, de tényleg. Ez ugyanúgy lányok között is megvan.
Én igazából élvezni szoktam, hogyha más lányok vetélytársként tekintenek rám. Mármint... szórakoztató, mert egyébként nincs önbizalmam, és vicces, hogy pont rám féltékenyek. Nem látszik amúgy rajtam, hogy van egyfajta kisebbségi komplexusom, a testtartásommal, a mozgásommal kitűnően palástolom, főleg a járásomra szoktak megjegyzéseket tenni, hogy olyan, mintha kifutó modell lennék (az alkatom nem olyan, de sokak szerint csinos vagyok, és szerintem sem nézek ki rosszul), sok embert irritál, én viszont képtelen vagyok másképp menni már, így kényelmes, emellett mindenkivel igyekszem nagyon kedves lenni. Más, amikor ismerős emberek közt vagyok, ők azért érezhetik rajtam, hogy nem vagyok elégedett magammal, vagy néha butának tartanak, és azt mondják, hogy nincsenek saját gondolataim, mert túl felszínes témákról beszélek, de én olyan vagyok, aki inkább megfigyelő, kételkedő, és ezért nem teljes biztonságérzettel szólok hozzá témákhoz, mert van egy véleményem, de tapasztalataim szerint, gyakran bővül még valami újjal a látóköröm. Nem tudom, valami bennem is taszítja a többséget (azért valamennyire én is távolságtartó vagyok), akiket nem, azokkal nem akarok barátkozni, mert rendszerint borzasztóan tapadósak, és szimplán nem ők azok, akiket keresek.
Szerintem amúgy az ilyen embereket egyszerűen ignoráld, tudom, hogy egy idő után már tuti idegesítő, hogy állandóan azt érzed, hogy valamivel mindenkinél elvágod magad, pedig nem is csináltál semmit, csak nem voltál szarfej a barátnőjükkel.
Biztos lesz olyan, akivel majd összebarátozhatsz, de neked úgy tűnik, hogy nehéz olyat találni, akinek nem lesz kisebbségi érzése, hogyha a közelben vagy.
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!