Normális az ha kicsit eltaszítok magamtól egy jó barátomat? 16

Volt osztálytársam egy fél éve tanul kint külföldön. Sok közös vonásunk van, szeretem őt.

De amióta ő elment írásban beszélgettünk és párszor találkoztunk. Én addig más emberekkel ismerkedttem, de rájött időközben hogy szeret itthon lenni és hogy hiányzik neki az itteni iskola.

A lényeg az hogy most nincs olyan túl jó állapotban és szeretné ha beszélnénk. Kitalálta hogy a nyári szünetben menjek át hozzá vonattal (külföldre) és legyek ott egy hétig.

És ezt egy másfél hónapja mondta el nekem és szólt hogy kérdezzek rá hogy a szüleim elengednek-e. Én azóta nem kérdeztem rá mert félek velük erről valamiért beszélni valószínű hogy nemet mondanának. És mivel az odaút is költséges én meg szeretnék még táborba is menni illetve ide-oda ezért nem tudom mit tegyek.

Az igazság az hogy ez így leírva rohadt nagy bunkóságnak tűnik (az is) hogy kvázi a magam dolgaira tudok gondolni ami nyilván nem igaz mert szeretnék rajta segíteni, beszélgetni de nem szeretnék átmenni hozzá valamiért. És ez így most szarul esett neki hogy ő azért küzd hogy 2 havonta találkozzon velünk mi meg "nem érdekeljük" őt.

Mit tegyek? Választ vár.