Miért van az hogy nyitott vagyok, sokszor vagyok középpontban, még sincsenek igaz barátaim?

Igazából nekem is ez a problémám. Legyek őszinte szerintem szarnak rád es csak valami haszonbol vannak veled. És en sem bíznék meg bennük tudod engem is ezert kerestek ma is keresnek és inkább vagyok egyedül mint h kihasznaljanak.

Mert te mindenkit közel engedsz magadhoz egyszerre. Így nem is tudsz igazán bennsőséges, személyes titkaidba beavatni embereket. Szerintem pont azért, mert te ilyen központi figu vagy, mert mindenkinek elkotyognád egyszerre; és akkor inkább senkinek. + mert a saját embertípusoddal barátkozol, akik ilyen nagyon bulizós emberek. Akiknek nem is nyílnál meg szívesen. Talán nekik is meg neked is fontos a menőség, hogy mindenkinél be legyél vágódva, -és akkor így meg mindenkivel van egy haveri viszonyod.- és akkor félsz, hogyha megosztod a belső dolgaidat, esetleg már máshogy fognak rádnézni, és már nem nyernéd el a tetszésüket; szóval ha megmutatnád, hogy milyen vagy igazán belül, akkor félsz, hogy esetleg rossz véleménnyel lennének rólad; pl ha valamiről nyíltan esetleg felvállalod a saját véleményed. Talán félsz, hogyha kimondod hangosan, ami benned van, bántani fognak. Meg az ilyen partiarc emberek talán nem annyira lelkizősők, hogy teljesen rád odafigyelnek, és fullos odafigyeléssel hallgatják, amiket mondasz. Szóval nem is feltétlenül tartod őket megértőnek, lévén, hogy az életük a pörgésről, a buliról szól, és az a lényeg nekik, hogy minél több emberrel legyen minél jobb kapcsolatuk. Hogy ismertek , népszerűek legyenek; kicsit esetleg rajongjanak is értük, ide nem ez a megfelelő szó, de hogy imádják őket; ez a kifejezés ide még mindig nem tökéletes. Szóval a lényeg a népszerűség nekik, hogy nagy tömeg vegye őket körül, ők nem az olyan mély, lelkizős fajta emberkék.

Ide vezet a folytonos rajoskodás: Felszínessé teszi a kapcsolatokat