Belefáradtam a barátkozásba, pedig még fiatal vagyok. Érez még valaki hasonlóan?

A helyzet az, hogy már nem látom értelmét, hogy jobban megismerkedjek másokkal. Szinte csak negatív tapasztalat ért ezen a téren. Nincs olyan gyerekkori barátom akivel tartanám a kapcsolatot. Akikkel az elmúlt években ismerkedtem meg, és jóban lettünk, egy idő után elkezdtek áskálódni ellenem a hátam mögött, kiközösítettek stb... Voltak olyanok is, akikkel szétváltak útjaink, vagy én költöztem el, vagy ők, így a találkozásokra ritkán került sor, inkább közösségi oldalakon tudtuk tartani a kapcsolatot. Ha ők írtak nekem, én normálisan választoltam, tök jól elbeszélgettünk, viszont ha én írtam nekik pár hét múlva, akkor csak oda-oda nyögtek 1-2 szót, így sokáig nem lehetett fenntartani a beszélgetést. Olyan is volt, aki több hónapos ismerettség után nem akart megismerni az utcán, pedig előtte jóban voltunk. Persze, most lehet azt gondolni, hogy biztos bennem van a hiba, de én sosem áskálódtam senki háta mögött, sosem tettem keresztbe senkinek, és úgy vettem észre, hogy élvezték a társaságomat, sok közös témánk volt, hiszen ha nem így lett volna, akkor nem tartottuk volna fent ezt a barátságok hónapokig, évekig. Szerencsére párom van, és van 1 legjobb barátnőm, akivel 6 éve ismerjük egymást, de rajtuk kívül nincs olyan, akikre azt tudnám mondani, hogy jó barát. A fent leírtak miatt már semmi kedvem megismerni másokat, csak amennyire nagyon muszáj, mert úgyis ez lesz a végre, hogy vagy hátba szúrnak, vagy egyik napról a másikra lesz.arnak.

Köszi ha végig olvastad!

21/L