Ti barátkoznátok egy környezetetekben lévő, nagyon visszahúzódó emberrel?

Ha a helyzet úgy hozza, szívesen beszélgetek vele. A barátság kialakul magától.

Ugyanilyen csendes, álmodozó, értelmes ember vagyok, és tapadnak rám mások valamiért. Gyakran a hátam közepére sem kívánom őket, de embere válogatja :D

Az iskolai közösségekben, a saját tapasztalatom alapján, magadnak kell megszerezni a barátaidat.

Én is kirekesztett voltam egy ideig, sőt piszkáltak is a "nagyok", de egyszer meguntam, visszavágtam.

Sokan vannak az iskolába olyanok kik valamiért kiszorulnak a magból. Mert jótanulók, vagy nem igazán kommunikatívak, túl sovány, túl kövér, büdös stb.

Ők pl, jó alap egy barátsághoz. A stréberek nem véletlen tartanak össze. Ki vannak rekesztve, és legalább megvan a közös téma, és ott vannak egymásnak, hogy ne legyenek magányosak a suliban.

Valamiben biztos jó vagy, vagy érdekel, sport, tanulás.

Mivel tudom milyen "kitaszítottnak" lenni, magamra vállaltam a "híd" szerepét, hogy senki ne lógjon ki a tornasorból. De neked is meg kell erőltetned magad! Én mindig számíthattam a stréberekre és sportkör tagjaira. A sportnak sok barátot köszönhettek.

Az oké, hogy te tudod magadról, hogy intelligens és művelt vagy, de ez kívülre nem mindig látszik, ha amúgy nem keresik a társaságodat mert beskatulyáztak.

Valamint manapság nem ezt tartják trendinek.

Rossz hírem van, neked kell nyitnod és keresned egy vagy több hozzád hasonló mentalitású egyént.

Az iskolai évek olykor nehezek

Engem ugyan nem közösítettek ki, voltak közelebbi barátaim és úgy átlagban mindenkivel jóban voltam (az osztályból) csak 2 bunkó volt aki minden áron kötekedett, és nem is ez volt a legrosszabb, hanem az, hogy akikkel amúgy jóban voltam nem álltak mellém, nehogy ők is célponttá váljanak emiatt.

Barátságot nehéz találni, de törékeny dolog.