Nekem is lehetnek még barátaim, mit kell tennem ennek érdekében? Nagyon ciki, hogy nincsenek ismerőseim?

Nincsenek barátaim.

Kiskoromban összesen 4 iskolába jártam elötte 2 vagy 3 ovódában is volt.

Igazi szüleimmel nem tartom már kapcsolatot. 6 éves koromban már voltam intézetben is, de az évek során egyik városból kerültem a másikba és máshova raktak be. Sőt több nevelő szülőnél is voltam. Véglegesen pedig 12 évesen kerültem a mostani nevelőszüleimhez. Akikkel nem valami jó a kapcsolatom, nem tekintek rájuk igazi családként, ők is éreztetik velem, hogy nem saját gyerekekük vagyok, mindig elégedetlenek voltak velem, nagyon nagy elvárásaik vannak, a nevelő anyám szülei utálnak engem. A mai napig olyanokat mondanak, hogy nem szeretik, hogy még mindig náluk tartózkodom, menjek már el innen, hagyjam őket békén, hiszen a lányának sem ezt az éleletet akarták ( nevelő anyámnak ) hogy jött ment korcs gyerekeket neveljen fel. Mert nem csak egyedül vagyok, van más fogadott testvérem is. Velük nagyon rossz megintcsak a kapcsolatom.

Az iskolában mindig bántottak, mindenhova úgy kerültem be, hogy volt már egy összeszokott kis társaság és én csak betolakodó voltam, szamár padba ültettek legháta. Ha mentem valakihez barátkozni, akkor kőkeményen elutasításba torkolott az egész. Nagyon hamar egyedül lettem, a tanulásban sem jeleskedtem. Pedig még a hétvégén is külön tanárhoz kellett járnom, és mindig foglalkoztam a tananyaggal, mert nem ment semmi. Ennek ellenére a legrosszabbul én teljesítettem és buta gyerek voltam már akkor is.

Az intézetben a nagyobbak ok nélkül megvertek, főleg fiúk. Ők volt amikor bejöttek a szobámba átkutatták a ruháimat, ha volt nálam zsebpénz ( 200-300 ft ) akkor azt elvették. Néha megrángattak és lehúzták rólam a pizsamámat, úgy raktak be az ágynemű tartóba. Amikor sikoltoztam és mondtam, hogy félek, nem kapok levegőt, hallottam, hogy röhögnek rajtam én meg tudom, hogy nagyon ciki, de bepisiltem. Utána kiis engedtek és amikor meglátták, hogy sírok az egyik fiú aki kb 15- 16 éves lehetett arcon csapott.

Nem tudom mennyi idős lehettem, de nem voltam 8 éves.

Annyi rossz emlékem van, és ezek mind kiskoromban történtek, érdekes, mert nekem abból az időből maradtak meg a legtöbb emlékeim!! Van amikor eszembe jutnak ezek a dolgok, és egy egy megtörtént rossz dolog velem, tisztán lejátszódik magam elött. Mintha megint annyi idős lennék.

Később az egyik nevelő szülöm kezdett el verni, tőle azért kerültem el, mert a gyámomnak ezt elmondtam és látta rajtam, hogy pl lila volt a derekam vagy a hátam. Akkor már cselekedett is és csak rá egy évre ez is igaz, de tartós nevelt lettem és nemsokára a mostani nevelőkhöz kerültem.

Az igazi anyukám még csecsemőkoromban a gyerekotthonba dobott, mert nem tudott rólam gondoskodni. De voltam nála egy rövid időt, amikor vissza vehetett magához. Az nagyon rossz volt, mert rendszeresen megvert, bezárt napokra a szobába, étel sokszor nem volt és nagyon féltem az anyukámtól. Alkohol problémái voltak, és utcai széli nő volt. Amikor haza jött, tudom..hogy ez is förtelem, de emlékszem, hogy mellettem szexelt a férfiakkal. Mindit mást hozott "haza". Volt amelyik "barátja" néha csak megpofozott, megrángatott, néha kizártak estére én meg az ajtó elött álltam és sírtam, meg vártam, hogy beengedjenek.

Még sokat tudnék mesélni, de nem akarom untatni azokat, akik eddig ezt elolvasták.

Most 19 éves vagyosk. Barátaim nincsenek. Pár havert tudtam csak szerezni, akikkel néha beszélgetek. De amúgy egyedül vagyok. Nagyon sokszor próbálkoztam mások felé nyitni, de valamiért mégsem sikerült..nem tudtam kapcsolatokat kialakítani. Tudom, hogy sokan különcnek, másnak tartanak, mert nagyon zárkozott, csöndes lány vagyok és mindig zavarban vagyok más előtt, ha felelnem kell, gombócot érzek a torkomban és nagyon izgulok.

Fiúkkal is barátkozni kezdtem, de ott tényleg semmi esélyem nem volt. A külsőm sem jó. Mármint én nagyon átlagos, hétköznapi lány vagyok, kisugárzásom sincs, inkább egy szürke kisegér vagyok és eltűnök a tömegben.

Jártam szakemberhez, de bevallom nekem ez nem sokat segített.

Elkezdtem járni edzésekre, de ott sem tudtam barátokat szerezni. Egyszer amikor az öltőzöbe mentem a lányok pont rólam beszéltek, hogy milyen bénán vezetem a labdát és hátráltatom őket a játék során.

Egyedül maradtam. Most vagyok végzős a gimmnáziumban, érettségizni ebben a tanévben fogok. Utána szeretnék egy szakmát vagy okj képzésre megyek, de a felső oktatás nekem nem fog menni, mert nagyon gyengén tanulok és van amikor a szorgalom kevésnek bizonyul majd!

Félek, hogy nem lesznek barátaim. Pedig nagyon akarok, hogy végre valaki elfogadjon engem. Szeretnék majd próbálkozni, de az önbizalmamat is kicsit növelni akarom. Meg elakarok kezdeni edzeni, mert a sportot abba hagytam közben. Viszont a testmozgás majd kelleni fog, hogy formában maradjak. A nyáron szeretnék tanulni, olvasni, akarok dolgozni is, mind emelett egy csoport terápiára elmenni. Mert ha barátokat akarok szerezni, először rendbe kell raknom magamat.

A környezetemben lévő emberek nem ismerik a múltamat. Csak annyit tudnak, hogy nevelő szüleim vannak és pont.

A szennyest nem akarom kiteregetni, sajnáltatni majd magamat. Én csak szeretnék egy két barátot, akinek fontos lehetek és nekem is ő.

Párkapcsolatom nem volt. Pedig szerettem volna egy barátot végre, én is szerettem volna szerelmes lenni, stb tapasztalatokat szerezni, boldoggá tenni valakit. De...ez nem jött össze. Még egy csók sem volt..soha!! Senkivel!!

Szerintetek lesz olyan ember akinek ha ezt röviden elmondom, utána azért barátkozna velem?

Lehet nekem még párkapcsolatom?

Mit tegyek, hogy legyenek ismerőseim? Barátok?

Nagyon félek, hogy egyedül maradok!! És nem lesz senkim soha!!

Bárcsak én is szerethetnék valakit!!!! :( még soha nem szerettem senkit, nem kötődöm senkihez.

És nem volt párom, akit érdekeltem volna én is. Nekem tetszett pár fiú, férfi..inkább a 25 év körüliek, de azoknál semmi esélyem sincs. Nagyon buta vagyok és nem valami művelt, még sokat kell tanulnom. Meg nem vagyok egy kimondottan nőies nő és nincs bennem semmi titokzatos vagy különleges. Én csak azt akarom, hogy valakit szerethessek, hogy boldoggá tehessek, velem legyen, szeretni akarom, figyelni, törődni vele, akarnám, hogy jó legyen vele a szex, megrpóbálnék nyitott lenni, és a támasza lenni a másiknak. Akiben megbízhat!! Mert én mindig kitartanék a párom mellett és azt tartanám a legfontosabb feladatomnak, hogy boldog legyen mellettem.

Kérlek, segítsetek!

Mit tegyek, hogy ne maradjak egyedül?

Van köztetek olyan aki beszélgetne velem?

L