Van kedved meghallgatni?

Előre szólok,

trollok ne fárasszák magukat.

A trágárságszűrő egyébként nagyon cuki, már mindent átírtam, külön mondatba választottam szét a trágár szót, kihagytam a középső szótagot, de még mindig kiabál. Kiabáljon csak.... előbb utóbb meg lesz, min akadt fenn...

Nem megoldásért írtam ki a kérdés, és nem vagyok naiv.

Csak unom már megelőlegezni a bizalmam másoknak, unom azt, hogy 99% eséllyel az eddigi jelentősebb ismerőseim megpróbáltak átvágni, nekem meg az nem barát, aki bepróbálkozik ilyennel.

Az én gondom, ezt meg tudom oldani. Nem infókérés.

Jönnek egyesek sz.

Rrágó érveléssel, hogy biztos bennem van a hiba. Na ja... A másik ember vagy beismerte, hogy ő hibázott, vagy kiderült MINDIG a többi esetben, hogy a körülmények erősen belejátszottak. De persze "én volnék a hibás"... Hű de jó... (Itt egy bociféle nevét írtam, a "hű de jó" helyett ezen akad meg a trágárságszűrő, könyörgöm W. Azzz...)

Előre megkérdezem általában, amikor kezd barátsággá alakulni egy ismeretség: biztos nem zavarok, ráérsz? A környezetedet se zavarom?

A válasz mindig részükről: "jaj már, akkor miért fordítanék rád időt?? :) Ne aggódj! Annyira jó veled, tök jó barátság van közöttünk! :)"

(Hahaha!)

Aztán utólag kiderül, hogy egy idő után előjön a paranoiájuk, persze ez az egyik verzió, van, amikor más körülmény rombol bele a kapcsolatba:

"Hááát a Gizi hallott rólad egy kósza pletykát, lehet hogy igaz, az a biztos, ha megszakítok veled minden szálat" - és hasonló alaptalanságok...

Nem az a megoldás, hogy rettegjünk a pletykától. Butaság. Ennyi erővel ne vegyél levegőt! Nekem végül is jól jön, hogy ha kiderül egy ismerősömről, hogy mindenféle alaptalan pletykának hisz, mert akkor tudom, hogy nem volt érdemes barátkozni vele.

Na de miért mindig ilyeneket fogok ki??

Annyira kib.

Tul kényelmes a legtöbb ember lelkileg!! Hall valami alaptalan pletykát, és akkor számolgat! "Kettő meg kettő az négy, meg izé, hát csűrünk-csavarunk, ha mégis igaz róla a pletyka, akkor kényelmesebb megszakítani vele a kapcsolatot, a Bori, meg az Ica / Géza még mindig ott van nekem, róluk még nem terjesztettek pletyit, de ha majd róluk is, őket inkább megtartom, mert akkor már nem maradna nekem senki..." - ez a szintje, sok sunyi embernek!

Kiírom magamból ami nyomaszt, ennyi az egész. Az igaz, hogy ennél sokkal súlyosabb problémákkal rendszeresen birkóztam, életem során. Egyszerűen csak nyomaszt az, hogy amikor végre valakiről esélyesen feltételezhető talán, hogy talán normális, a sok boci arc között (a trágárságszűrőnek talán a másik bociféle másik megnevezése nem tetszett?), kiderül, hogy ő sem az. Miközben jól összemelegedtünk.

Annyira kib.

Tul unom már! Egyszerűen fárasztó! Főleg azt hallgatni egyesektől, hogy "én őszinte vagyok, őszinte vagyok!"

Ha kérdezik tőlem, én elmondom, hogy őszinte vagyok, de nem hirdetem magamról, hacsak nem egy gondolatmenetbe logikailag odavág. De eddig több ismerősöm szinte a semmiből elkezdte szajkózni saját magáról, hogy húúúú, ő milyen őszinte ember!

Már szinte vártam, mikor fog hazudni. Bekövetkezett. Már megint valaki részéről. Ismerem az ilyet.

Hazudott. Nem nagy ügy, de nyomaszt, majd elmúlik. Csak ki kéne beszélni magamból.

De mivel nem akarok senki háta mögött beszélni (bár mivel megbántott, lenne alapom rá), nem írok részleteket.

Tudom, most kérdezhetnétek, minek írtam ki a kérdés. Hát azért, mert nyomaszt a dolog. Nem tudom, mit reagáljatok, nem tudom, mit kérdezzetek, nem tudom, mit fogok válaszolni.

Fárasztó, hogy ha valaki végre normálisnak tűnik, az is egy mázas népi cserépedény! Unom már! Hol találok megbízható embert? Mert nem tudom, hol vannak! Akikről tudom, azok meg nem érnek rá, más az életük, amit megértek, nem lehet mindenkinek mindenkivel találkoznia, jóba lennie, ismerkednie. De a normálisak foglaltak, aztán biztos van valahol, aki normális, és rá érne ismerkednie velem. Mégis hol van?? Ennyi év alatt nem akadtam egyre se, akivel lett volna lehetőségem közelebbi ismeretséget ápolnom.

Érdekes módon még nem jelentkezett egy se a közelemben, hosszú évek során. Majdnem mindig hazugokat fogtam ki. Én meg adom önmagam, őszinte vagyok, de nem kell a másiknak...

Unom már, hogy mindig kimagyarázzák magukat. Röhögnék, ha holnap váratlanul előállna megint valami hazugsággal a semmiből (mert hogy pukim sincs, éppen hol van, erről nem én tehetek!). "Ja, figyi, az azért történt meeeert"...

És akkor mi van?? Nem változtat semmin, hogy megint hazudni fog! Nem érdekel az újabb hazugsága!

Miért kell egy jól alakuló barátságot ok nélkül

tönkreb.

Szni? Mármint az ő részéről...

Ezen felül nem vagyok már annyira fiatal. Mi a gyíkfélék osztályának szembesítsem megint a másikat -puszika trágárságszűrő, pillarebegtetés, satöbbi :)-, hogy mit művelt...?

Annyiszor megtettem már, annyiszor lelepleztem már hazug embereket... És akkor mi van? Változott fog ettől valami? Nem változott!

Változhat persze a másik jelleme - ez oké, amennyiben csak az a célom, hogy fejlesszem a másik gondolkodását, erkölcsét.

De egy barátság ettől általában nem javul meg, eddig legalábbis nem használt az évek során, ha szembesítettem a hazugságával az ilyen embert.

Vagy még neki állt feljebb az ilyeneknek, vagy ritkább esetben lehajtotta a fejét, hogy "hát ez van, ilyen vagyok, bocs, de megbízhatatlan vagyok", és ugyebár ettől nem oldódott meg semmi, bár legalább az olyan ember beismerte... az volt a ritkább...

Jelenetet rendezni? Felesleges! Mi változik tőle?! Az, hogy kimondom neki, mi fáj? Sose lett ettől jobb nekem, mert általában neki állt feljebb, a másiknak!

Nem kárpótolt, nem tette jóvá, és ami a döntő:

nem változott meg!

Maradt hazug felelőtlen kaki alak sokuk!

Tudom, ilyen a legtöbb ember, tudomásul kell venni. De ebbe nem lehet beletörődni, se 30, se 80 évesen! Hogy 80 év alatt statisztikailag alig van esély kifogni barátságra normális, megbízható embert...

Kösz kedves haver (vagy kedves hölgy, ha az vagy), ha végigolvastál, csak ennyit akartam. Ha valaki hozzászól, tegye, ha ép elméjű és normális szándékkal nyomatja a vakert, akkor hajrá, örülni fogok. A trollok viszont nyal.

kkii a saját hátsójukat, mert bűzlenek.

A humort értékelem, a trollokat nem, de erőlködhetnek, ha akarnak, felőlem. Csak bele ne fáradj, infantilis troll. A többieknek meg köszi, ha írnak valami érdemlegeset.