Két út közt vagyok, hogyan dönthetnék helyesen, vagy mit tehetnék ebbe a nehéz helyzetbe, hogy ne legyen rossz?

Felvázolva a történet az, hogy tavaly a csoporttársaim kiközösítettek egy lány miatt, akivel összevesztem, mégpedig azért, mert nem mentem bele az őrültségébe. Mivel ki voltam közösítve, egyedül nem lehettem, így beálltam ahhoz a társamhoz, akivel nem volt felhőtlen a kapcsolatom, de csak ez volt az egyetlen kiutam. Segítséget kértünk közösen mástól, kaptunk is. Meg voltunk egymással. Ebben az évben azonban nagyon messzire szaladt vele a ló. Rá sem ismerek, még úgy sem, mint ahogy eddig ismertem. Elkezdett nekem hazudni. Még olyanról is hazudott, amiben más mindenki megmondta nekem az ellentettjét. Ez összességében annyi, nem mentem be egy nap órára és felhívott, hogy ő átnézett mindent, de sehol senki nem volt, így hazament. Kiderült ennek az ellentettje, hogy volt óra és az általa egy említett teremben. A másik dolog, ami kevésbé érdekel, de legyen őszinte, hogy a szülinapomra ajándékot vett, de a mai napig kapom. Nem, mintha elvenném tőle. A nézeteltérés korábban abból adódott, mielőtt ki nem közösítettek, hogy nagyon nagyra tartotta magát és most is tartja. Ő szeretett volna lenni a középpont. Amúgy egy ugribugri. Egyszer csak viccből említettem neki valamit és teljesen másképp állította be, össze hordott engem mindennek, amit a mai napig nem felejtettem el. Na, már most olyan ember, aki nem jár be órára, nincs meg órája sem, szóval nem számíthatok rá. Állandóan ,,fáj a haja" bocsánat, hogy így írom, :D de ez így van! Mindenhol fáj neki, beteg, de közben ott csavarog a városban. Az anyjával sem jó már állítólag a kapcsolata.

Most, hogy szinte egész évből már majdnem egy hónapot hiányzott és hazudozik, nem tudok, mit tenni, lennem kell a többivel, mert egyedül korábban sem tudtam szembe menni velük. Van még egy-két ember, aki egészen ellenségesen tekint rám, de nagyjából rendben vagyok a csoporttal már. Aminap beszélgettünk erről a lányról és nekik is meg van a véleményük róla, valamint, mivel nagyon utálják és ismerik én is beszálltam a beszélgetésbe. Tudom, hogy milyen és korábban is tudtam és soha nem lettem volna mellette, ha nincs az a veszekedés.

Most két út közt vagyok. Szeretnék inkább a csoporttal lenni, akik jogosan vannak felháborodva azon, hogy nem jár be, nem tanul, semmit nem csinál, mi meg igyekszünk és kihúzza magát sikeresen mindenből... Tehát szeretnék lenni velük, de ha ezt az agresszív, ellenséges, rosszindulatú, manipulatív nőt otthagyom, abból nem lesz köszönet. Jelenleg, nem tudom, hogy mi lenne a jó.

Volt egy álmom is nem olyan rég, mióta ez van, de szerintem ehhez kapcsolódik, hogy egy kutya védett engem, és egy hang intett: ,,ne menj vele szembe, mert támadni fog"; én mégis elindultam a vad kutya felé és rám támadt, de a másik megvédett. Nem tudom, van-e köze hozzá, de szoktak lenni ilyesmik.

Kettő közé szorulva érzem magam és nem tudok mit tenni. Alapjába véve csendes vagyok, visszahúzódó, de nem tűröm, ha bántanak. Nem is szoktam szó nélkül hagyni.

Most nem tudom, mit tehetnék, ami jó lenne.

Köszönöm a segítséget, tanácsokat, tippeket.